Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

nek, s előttük az anyagi jólét csatornái megnyittassanak." Határozatot hoztak a közmunkaerő felosztására is, amely 1874-ben a következőképpen alakult a megyében. Régi tartozások törlesztésére 42 376 forint 49 kr, mérnöki hivatal és útiszemélyzet fizetésére 10 746 forint, útiszerszámokra és kisajátítási kárpótlásokra 2 200 forint, hidak és átereszek építésére 22 700 forint, útfenntartásra pénzben 25 430 forint. Igás napszámban 3 414 1/2, kézi napszámban 14 967 napszám. Űj utak építésére 19 594 forint 71 krt. fordítottak. Kísérletek történtek az útépítések gépekkel való ellátására is, de sikertelenül. Elsztner Ferenc megyei főmérnök 1874. október 15-én javasolta a közgyűlésnek, hogy a Szarvason Ivanovics István által feltalált útsaraboló gép egy példányát szerezzék be. A közgyűlés ezt azzal utasította el, hogy „az ajánlott gép, mivel a megyei utaknál nem használható, megszerzése szükségtelen." Ugyancsak az októberi közgyűlésen fogadtak el egy útrendőri szabályzatot, melynek 1 §-a kimondja: ,.az állami megyei és mellékutakon rendetlen kitérés által előfordult felakadások jövőben való elhárítása céljából szabályul állapíttatik meg, hogy járműveken a kitérés mindenkor balra és félúton, az előrehajlás pedig jobbra történjék,^

15 Az 1875-ös év sok tekintetben változásokat hozott a megyék számára, igaz, kedvezőtlenül. Az 1875: VI. te. teremtette meg a vicinális útcsoportot, amikor a több községet összekötő közlekedési utak karbantartása érdekében az érdekelt községeket csoportokra osztották. Ezek lettek a vicinális, illegve a kozsogi közlekedési közutak. A községi utak nagy része, mivel a közmunkát más célra fordították, megmaradt természetes állapotában. 1875. január 14-én a közmunka- és közlekedésügyi miniszter a losonc—zólyomi állami utat — a vele párhuzamosan folyó vasútéoítések miatt -- a törvényhatóság kezébe adta, amit április 15-én a közgyűlésen az alispán epésen úgy kommentált, hogy ezzel „a közmunkaalap így 4 mérföldnyi úttal ismét megterheltetett. De nemcsak az utat kellett átvenniük, hanem az ott dolgozó útkaoarókat is, akiket szintén a megyének kellett fizetnie. 1874-ben a megye 100 000 forint államkölcsönt vett fel — a megyebeli ínségek segélyezése céljából —, amit a közmunkáknál akartak felhasználni. A költségvetés szerint a hat járás közmunkaerő-felhasználása a következőképpen alakult. A 100 000 forint kölcsön törlesztése és kamat fizetése 30 604 frt, személyzet fizetése 8888 frt, hidak és átereszek építése 9200 frt, utak építésére 38 316 frt, 40 kr jut majd. Összesen tehát 87 044 frt, 40 kr, igás napszámban 9448, kézi m^számban 34 982. A közmunka váltságdíja 1876-ra így alakult: kétfogatú igás napszám értéke 2 frt 40 kr, egyfogatú igás napszám 1 frt 20 kr, kézi napszám 40 kr. A kézi közmunka alapját a lakóház képezte, tekintet nélkül annak nagyságára, minőségére és értékére, a tulajdonos vagyoni állapotára. Az április 15-én tartott közgyűlésen a községi és vicinális utak építésére járásonként létrehoztak egy állandó útibizottságot. A megyei hat útibiztos meghagyása mellett minden két járásra egy, s így összesen három szakértő (technikus) útmestert alkalmaztak. Fizetésük a vicinális útialapból évi 900 frt, 33