Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

6. — „a commissariusok" a munkát az utakon a nekik kiadott „systematicum Projectum" alapján végzik (módszeres tervezet). 7. — A részükre kiadott szerszámokról „szoros vigyázattyuk alá adatván" azokról kötelesek számot adni. „A mi a Különös utakat illeti". 1. — Minden járás- és kerüLetbeli tisztviselő feladata a területén levő utak, hidak fenntartása. 2. — Minden helység a maga határában levő utakat és hidakat köteles rendben tartani, ha ebből adódóan egyes községek túl lennének terhelve, akkor más szomszéd községek adjanak segítséget, ahol kevesebb út van. 3. — Ha két helység határában épülő hídhoz egyszerre „mind a két helysé

1

"" bélieket ki ne hajtsa", hanem hol az egyik, hol a másik helységre bízzák a fenntartási munkákat. 4. — Ha valahol az utak keskenyebbek, „azoknak helyrehozását Kerületbéli Tiszt Űr az illető földes Uraságnál eszközöllye". 5. — A „kerületbeli tiszt urak Tavasznak kezdetivel és az Ősznek végivel a Ns. vármegyének minden végzése nélkül a helységeket magok útjaiknak igazítására leginkább kényszeríteni fogják". 6. — A főszolgabírók feladata, hogy a megyei hidakat, „Conscribáltassák kerületbeli tisztjeikkel olly formán", hogy azokat minden szempontból íriák össze hol, milyen vízen, milyen úton, milyen hosszan, milyen anyagból készültek. 7. — „Hogy pedig a hidakon annál nagyobb bátorsággal járni lehessen és tovább is tartson, minden új és magas hidakra kar fák csináltassanak, és reájok nád vagy vesszők rakatván jó fövénnyel meghordattassanak azoi. hozzá tétellel, hogy ennek utána minden hidaknak szélességek 2,5 ölnyire terjesztessenek ki." És még egy adat az utak kijelöléséről, amikor nem a célirányosság, hanem az egyéni érdek szabta meg az irányt: Szentiványi Márk „Utak Directora" a „Ponyi Daróc és Vilyke" közötti út készítésekor a delegációnak, mely az útirányt kellett, hogy kijelölje, a következő utasítást adta: „az Űtnak a földes Uraságok egyetértésével merre leendő vitettésére" ügyeljenek.

4 A XIX. század elején az utak legtöbb helyen — különösen az esős időszakban a járhatatlanságig elhanyagoltak voltak. Különösen a megyei és községi utakon volt rossz a helyzet, az esőzés beállta után ezeken az utakon mindaddig míg nem fagyott, vagy a sár meg nem száradt, a postajáraton kívül szekér alig közlekedett. A XIX. században súlyos teherként jelentkezett a megye számára a közutakról való gondoskodás és a vízszabályozás. Nincs olyan közgyűlés, amelyen ezek valamelyike ne szerepeljen. „Utak Kormányzója Tábla Bíró Szent Iványi Márk Ür hivatalossan jelentvén, hogy a mostani rendkívül való rettenetes záporok által az utak és hidak oly annyira megromlottak, hogy majdnem járhatatlanokká váltak, ner\ különben aziránt is tudósítást tévén, hogy az Ország Uttyának tsinálására általa ki jegyzett Helységek, valamint másszor, vagy az idén is igen resten nagyobb részint pedig éppen meg nem jelentek.. ,"

5 A közutak nagyobbarányú kiépítése az 1825. évi országgyűlés után vette 12