Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Út Európába

UT EURÓPÁBA A Lapincs Pász­torfalva és Burgau mellett. A határfo­lyó Trianon után ma Burgenland és Stájerország határán folyik 1152 országot. Egyedül a Repcevis-Locsmánd vasútvonal szűnt meg a helyi gazdák ellenál­lása miatt, vagyis bár a megye kettészakadt, a gazdasági-kulturális központ változatlanul Szombathely maradt. A nagy törést 1948 hozta, a vasfüggöny valóban kettészelte a térséget, az addig összetartozó területeket hermetiku­san elzárta egymástól. Rábafüzes kivételével nem maradt osztrák­magyar határátkelő, csakis a szerencsének és a hagyománynak köszönhetően hagyták meg ezt az egyet is. Egészen a nyolcvanas évek végéig alig volt forgalom errefelé, napi kétezer átlépő járművet regisztráltak akkoriban - csak összehasonlításképpen, manapság Búcsúnál ugyanez a szám négyezer körül van. Zsákban a város - Szombathelynek mit hozott a válto­zás? - Kizárólag rosszat, leginkább ez a város sínylette meg a vasfüggönyt. Egy­részt elvesztette térségi szerepét, közleke­dési szempontból „zsákba" került. Más­részt ne felejtsük el, hogy a határsáv miatt a nyugati rész Budapesttől is elszi­getelődött, gondoljunk csak arra, hogy Szentgotthárdra és Kőszegre valóságos kaland volt bejutni. Mindez azt jelentette, hogy a hatvanas évekig alig-alig beszél­hetünk közúti közlekedésről. Innét ered az a szakmai szlogen, hogy Vas megyé­ben a legkisebb a forgalom. Ami ugyan nem igaz ebben a formájában, de az két­ségtelen, hogy az alsóbbrendű utak forgal­mát tekintve az utolsóelőttiek vagyunk ­ám ez annak is „köszönhető", hogy meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom