Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Egykori vezetők (Szép István, Szabó Zoltán, Molnár László Aurél)

EGYKORI VEZETŐK jóval könnyebben, a forgalom akadályozása nélkül tudtuk szélesíteni az útjainkat. A készítők zseniálisan oldottak meg minden lényeges kérdést, évente száz kilométer útszélesítést tudtunk elvégezni vele - bírt volna többet is, ám az anyagi lehetőségeink korlátozottak voltak. Mindig fontosnak tartottuk, hogy jobb körülményeket teremtsünk a dolgozóknak: így építettük át és korszerűsítettük saját erőből az üzemmérnökségeket. Azt már nehéz elképzelni, hogy Vasváron, a téli ügyelet idején húsz ember zsúfolódott be egy kicsi szobába, ahol olyan sűrűn álltak az emeletes ágyak, hogy csak oldalra fordulva lehetett közéjük bemenni. Nos, ilyen állapotokat számoltunk fel, de említhetném azt is, hogy színeket építettünk a gépeknek. És roppant fontos, hogy a dolgozók nem csak munkaköri kötelességüknek tettek eleget, vállalták a pluszmunkákat is. - Igazán történelmi időkben vezette a céget, végigélte a rendszerváltozási. Viszszatekintve hogyan emlékszik vissza erre az időszakra ? - Nagyon érdekes kérdés. A nyolcvanas évekre igaz, hogy egyre kevesebb pénz jutott az utakra, s a hiány meg is látszott az úthálózaton. Komoly tennivalóink voltak, viszont a fenntartási költségekre nem érkezett elegendő összeg. A nyolcvanas évek végét a teljes rendetlenség jellemezte, igazából senki nem törődött az igazgatóságokkal. Eveken keresztül nem kaptunk például eligazítást az áfatörvényről, fogalmunk sem volt, hogyan kezeljük az egyes tételeket. Fura helyzet állt elő, egyszerre kellett volna rendet tenni és demokratizálni. A minisztériumban a vidéki kollégák véleményét nem hallgatták meg. Már ekkor felröppent, hogy gazdasági társasággá kell alakulniuk az igazgatóságoknak, végül ez meglehetősen hosszan elhúzódott, a bizonytalanság nem tett jót senkinek sem. Más szempontból viszont tele - voltunk várakozással, hiszen valami új - születésének voltunk tanúi. - És valóra vállak a remények

9 - Nos, nem azonnal, hosszú éveknek - el kellelt telniük. A régi rendszerben viszonylag egyszerűen és átláthatóan működtek a dolgok: a megyei első titkár és a városi tanácselnök szava volt a döntő. - Amikor a miniszterhelyettesek végigláto- gatták a megyéket, addigra már a közutas . szakemberek egyeztettek a helyi hata- lommal, így állt össze az igazgatóságok - éves programja. Ebben aztán keményen érvényesültek a politikai vezetők érdekei, elképzelései. Ennek vége szakadt, mi pedig igyekeztünk kiépíteni a friss politi- kai erőkkel a kapcsolatokat, de meg kell - mondanom, szakmai szempontból nem sokra mentünk. Pedig már akkor is azt a - véleményt képviseltük, hogy a gazdaság - fejlődése elképzelhetetlen az infrastruktúra fejlesztése nélkül. Kidolgoztunk egy olyan programot, amelynek nyomán a - magyar úthálózat tíz esztendő alatt elérte volna az európai átlagot, azaz a harmincéves hátrányból behoztunk volna húszat. - Am a nagypolitika sokáig nem volt vevő a programra, még tíz esztendőnek el kellett telnie, hogy változzon a helyzet, a - gazdasági vezetés felismerte, hogy nem - lehet fejlődni megfelelő infrastruktúra nélkül. Mi az, amire igazán szívesen emlékszik vissza a szombathelyi éveiből'/ - Talán a hídprogramot emelném ki a - sok szakmai emlék közük A hetvenes évek végén valóságos hídválság söpört végig a megyén, a háborús pusztítások után rohammunkában helyreállították a . hidakat, de a második ütem elmaradt, a forgalom pedig közben nőtt. I

c

)76-ban elszakadt a sárvári híd függesztőoszlopa, - a 86-os út Csörnöc-hídját egy munka- gép döntötte össze. A rumi Rába-híd - olyan állapotban volt, hogy a szakvéle- meny úgy fogalmazott: szigorúan véve a szabályokat, az építmény teherbírása