Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Egykori vezetők (Szép István, Szabó Zoltán, Molnár László Aurél)

EGYKORI VEZETŐK doltam, inkább erősítik, és idővel mégis gond lesz, akkor ki lehet javítani. De még mindig megnyugodva látom, hogy az út nem igazán akar megmozdulni. A kivitelezőnek azért nem tetszett a megoldás, mert csökkentette a költségeket, ezért pénztől esett el. - A közútnál mindig külön fejezet a téli útfenntartás. Ennek fejlődését hogyan látja? - Meg kell mondani, igencsak messziről indultunk. Az ötvenes-hatvanas években a községek lakóinak kellett a közutak takarításáról gondoskodni, sok választásuk nem volt, ha ők nem csinálták meg, akkor senki nem végezte el helyettük a munkát. Aztán fokozatosan átvették tőlük a munkát a közutas szervezetek, előbb a ló vontatta hóekét alkalmazták, aztán jöttek a traktorok, a teherautók, végül aztán a speciális hómarók és hóekék. Ha így nézem, igencsak nagy fejlődés ment végbe alig pár évtized alatt. Egykét kemény télre magam is emlékszem, volt olyan eset, hogy a teljes megye megbénult, illetve az is előfordult, hogy a honvédség segítségét kel lett kérni. Egyébként a tél mindig kényes kérdés volt a közúton, elég nehéz szakemberként megítélni, hogy melyik volt a legkeményebb, ugyanis sohasem tudhatjuk, mit hoz a soron következő. - Említette, hogy szombathelyi karrierjének egy pártügy vetett véget. Meglehetősen furcsa, hogy egy prosperáló vállalat teljes vezetőségét - igazgató, főmérnök, főkönyvelő - egyik napról a másikra leváltják. A kérdés egyszerű: miért? - Nincs miért. Csak. - Valami bizonyosan volt a háttérben. - Koholt vádakat hoztak fel ellenünk, miután lefolytatták a pártvizsgálatot, én már Zalaegerszegen voltam. Egyébként az eljárás során nem sikerült semmi terhelőt megállapítani, de akkor már nem lehetett visszakozni. - Hallottam olyan véleményeket, hogy a vezetőség bátran mert vállalkozni, ezzel megelőzték a korukat. Ez pedig nem tetszett sok embernek, meglehetősen sok irigye volt a cégnek és a vezetőknek egyaránt. - Nézze, én ezeket nem akartam kimondani. De végignézve az egész eljárást, roppant nevetségesnek tűnik az egész. A cégnek akkoriban szinte minden sikerült, a csapat igazából összetartott, és az akkori párttitkár ezekből valahogyan kimaradt. O ezt elpanaszolta a városi vezetésnek, annak pedig több sem kellett, annyit szűrtek le az egészből, hogy a közútnál üldözik a párttitkárt. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a pártvezetőknek nem sok közük volt a szakmához, nem érdekelték őket az eredmények, a sikerek. Az biztos, hogy főmérnökként akkoriban többet mertem tenni az átlagosnál, mert éreztem, hogy mind a cégnél, mind pedig a minisztériumban értelmes emberek vannak mögöttem. Az is elképzelhető, hogy a sikerek miatt többet megengedtek nekem, mint a többi főmérnöknek. De azt hiszem, ez még nem ok és alap egy pártvizsgálatra. - De végül jól jött ki a változásból. - Nyugodt szívvel állíthatom, előnyömre vált, hogy Zalaegerszegre kerültem. A szakma megbecsült, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy onnét pedig Veszprémbe hívtak. A távozásom körülményei ellenére csak szép emlékeim vannak Szombathelyről, ahol igyekeztem azt a munkát folytatni, amit Szombathelyen az elődeim elkezdtek. Még ma is érdekel, hogy mi történik az ottani igazgatóságon, ám mivel Veszprémben élek, inkább az ittenieknél tájékozódom. Nem szakadtam el a régi kollégáktól, de sajnos gyakran már csak egy-egy régi munkatárs, barát temetésén találkozunk.