Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Az út kezdetén

AZ UT KEZDETEN Római korból származó útjelző kő. Sav ária nyugati részén találták az egyetlen olyan mérföldkövet, amely a várost név szerint is említi. (A mérföldkő és az oltárkő a Savaria múzeum kezelésében van.) ságot Bécs környékén és lemérte a távolságot) várt az utazóra, amíg elérte a Bal ti-tengert, a borostyánkő lelőhelyét. Az észak felé terjeszkedő Római Biró dalom Krisztus előtt 35-ben egészen a Száváig jutott a hódítással, majd hamarosan újabb területeket vont fennhatósága alá. A legújabb kutatások szerint a város alapítását megelőzte az ősi területsáv - a kereskedelmi és a folyamatos hódítások és háborúk miatt már katonai útvonal megszállása. A Borostyánkő út mellett fekvő Savaria helyén előbb katonai tábort, majd pedig teljes jogú várost (coloniát) alapítottak a rómaiak, amely az újonnan meghódított tartomány, Pannónia polgári központja lett. A két esemény időpontja nehe- i zen meghatározható, de minden valószínűség szerint Krisztus után 40 és 50 között történt, Claudius császár ural kodásának idején. Minden út Rómába vezet A város alapításával együtt kezdődött meg a pannóniai úthálózat kiépítése, Augustus az utak építését és gondozását a mindenkori császár feladatává tette. A birodalmat behálózó rendszer jelentősége mindenki számára egyértelmű volt: a katonai és kereskedelmi fölény nem érvényesülhetett megfelelő utak nélkül, lóváltó állomások, szálláshelyek és postaszolgálat nélkül. A rendszer központja - természetesen - Rómában volt, a Forum Romanumon állt az arany mérföldkő, az egykori „nulla kilométer". A korabeli „útikönyvek" pontos információkkal szolgáltak az utazóknak, megadták az egyes városok, elágazások távolságát. A római utakat kitűnő alapokra építették, Pannóniában 4-5 méter széles és 50-60 centiméter magas töltéseken vezettek, a járófelületet keményre döngölt kavics fedte, ezt habarcsos masszával fogatták össze. Némelyik töltés még ma is látható, az egyik például kitűnően megfigyelhető a Vépi úttal csaknem párhuzamosan, a villanytelep mögötti szántón. Nagy valószínűség szerint az utat árok szegélyezte, a nagyobb folyókra, patakokra pedig hidakat építettek. A mérföldkövek, amelyeken a kiindulóponttól számított távolság is szerepelt 2-3 méter magas oszlopok voltak. Az utakhoz állomások is tartoztak: a kutatások alapján a lóváltó helyek a futárszolgálatban, a birodalmi adminisztrációbanjátszottak szerepet, mivel ezek a birodalmi postaszolgálat - a császári futárok vitték a parancsokat és üzeneteket a helytartókhoz - épületei voltak. Magáncélra még a legmagasabb rangú tisztségviselők is csak császári engedéllyel vehették igénybe, ám aki ezeket használta, igen gyorsan eljuthatott úti céljához a hatalmas birodalomban. A városi utcákat és az országutak kivezető szakaszait bazaltlapokkal fedték,