Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)
8-3- Az 1955-60. ÉVEKBEN ÉPÜLT BEKÖTŐUTAK Ellenőrzési Csoportot (UMECS). Ennek mintájára az FM megalakította a saját felügyelete alatt működő Termelőszövetkezeti Útépítési Műszaki Ellenőrzési Csoportot (TUMECS), amely ellenőrizte és irányította a program megvalósítását. A kiépítés után a közúti igazgatóság az állami úthálózatba átvette azokat az utakat, amelyek a község bekötését is szolgálták (pl.: Tengeri, Tarrós, Maráza, Szűr, Monyoród, Sarok). Ebben a tervciklusban az útburkolat külső szakaszon 4 m, a község belterületén 6 m szélességben készült, pályaszerkezete 20 cm szórt útalap, 10 cm zúzottkő réteg. Az átvételt követően az igazgatóság bitumenes felületi bevonással látta el a burkolatot. i96T-tő1 a bekötőút építések újabb lendületet kaptak, a lebonyolítás rendszere is megváltozott. A drávapalkonyai és a kisbudméri bekötőutak még elkészültek, és azután a TSZ-eknek nyújtott hitelkeretek megszűntek. A többi bekötőút építési igényt, a KPM által biztosított, ilyen célra elkülönített keretből, a közúti igazgatóság kezelte, az előkészítéstől, a lebonyolításig, illetve a kezelésbe vételig. Az utak kiépítési sorrendjét a megyei tanács VB. határozta meg, továbbá a nyomvonal vezetésében is állást foglalt, ha egy bekötés több községi közigazgatást is érintett. A feladatok és a költségek nagy volumene arra késztette az igazgatóság mérnökeit, hogy részben a külföldi tapasztalatok átvételével, élve a helyszínen található anyagok felhasználásának lehetőségeivel, az útalapok készítése során, mechanikai, cementes, bitumenes, illetve vegyszeres talajstabilizációs kísérleteket folytasson. Később erőművi pernye stabilizációs útalapok is készültek, felhasználva a Pécsi Hőerőmű által képezett filterpernye hidraulikus kötőképességét. Az UKI laboratóriumi vizsgálatai, tudományos publikációi, és a külföldi szakirodalomban megjelent cikkek is nagyban segítették a kísérletek elterjedését. A munkák sikere a helyszíni adottságoktól, és a gépesítési lehetőségektől nagymértékben függött. Baranyában a talaj összetétele nagyrészt iszapos agyag, ez korlátozta a stabilizáció széleskörű elterjedését, inkább csak egyes részeken a cementes, a mechanikai, esetleg a bitumenes eljárás jöhetett számításba. Cementes stabilizációs alap készült Somogyhárságyon, a vásárosbéci bekötőúton, 4,5 m széles és 15 cm vastag alapréteggel. A cement adagolás egyik területen 18 kg/m 2 , a továbbiakban 22 kg/nr. A munka üteme lassú volt, az egyetlen bérelt talajmaró gyakori meghibásodása miatt, de a minőség ellen különösebb kifogás nem merült fel. Koptató rétegként 7 cm vastag bitumenes itatás került ráhengerlésre. Mechanikai stabilizáció 1965-66-ban készült, az Oroszló-szentlőrinci út 0,6-16,0 km szakaszán, és az okorvölgyi bekötőúton 1,0 km hosszban, a bükkösdi kőbánya közelében. Pernye stabilizációt kísérleti jelleggel, a 6. sz. főút 201-203 km szelvényében, a négy nyomra történt kiszélesítése során építettek. Az alapba mésztejjel kevert, 25 cm vastagságú penyebeton került, arra pedig 15 cm vastag, kétrétegű aszfaltbeton, amelyben a mészkőlisztet a filterpernye helyettesítette. A felületen egyenetlenségek, helyenkénti bomlások keletkeztek, melyek kijavítása teljes pályaszerkezet cserével volt megoldható. Időközben a parlamenti képviselők is sürgették a minisztériumban a bekötőutak építését, mire a miniszter megígérte a program 1975-ig történő befejezését. A megyei vállalatok kivitelezői kapacitása messze nem volt elegendő a nagy számú, és egyre bonyolultabb domborzati és egyéb adottságú bekötőút határidőre történő megépítéséhez. Besegítettek az országos nagyvállalatok is, mint a Betonútépítő, az Aszfaltútépítő, valamint a Kaposvári Közúti Építő Vállalat. '97'
