Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)
3. A KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG SZERVEZETI KIALAKULÁ SA ES NÉGY ÉVTIZEDES MŰKÖDÉSÉNEK EREDMÉNYEI az akadályát, hanem a kőanyag beszerzés, és a pénzügyi fedezet hiánya. A vállalatok által készített bekötőutak építése során viszont szomorúan tapasztalhattuk, hogy mégis elterjedt, és igen komoly erőfeszítésbe került az alkalmazását kiszorítani. A nagytömegű és hosszabb útszakaszon egyszerre végzett munkák szervezésének, a szakaszos útőri rendszer, egyre fokozódó gátjává kezdett válni. A makadám kőpálya állandó és folyamatos gondozást igényelt, ha ezt nem kapta meg, az útburkolat nagyon gyorsan leromlott. Ekkor még az útőröket az előbb említett összevont munkákra nem lehetett elvezényelni. Két említésre méltó eset történt, amikor kényszerűségből, mintegy 60-80 fős útőri brigád került összevonásra egy-két hónap időtartamra először 1953-ban a 6-os számú főúton épülő völgyhidak építésének gyors befejezését elősegítendő, másodszor 1954-ben a kővágószőlősi bekötőút (Urán bánya) gyors megépítésének sürgetése miatt. Ez alatt az összevont útőrök útszakaszai leromlottak. 3.I.3. Az ÚTŐRI MUNKA Az első közúti törvény megjelenése óta (1890) az útőröket pontosan kijelölt útszakaszra (munkahelyre) vették fel a törvénycikk 157. §-a értelmében útrendőri, a 149. §-a szerint pedig közigazgatási hatósági közeg képviseleti jogával bízták meg, továbbá azzal, hogy a rábízott útszakaszt fenntartsa és gondozza. Feladata az útügyi érdekek mindenkori védelme, a rábízott útszakasz feletti felügyelet, az elemi károk elhárítása és azonnali jelentése volt. Egy útőri szakasz átlagosan 5 km hosszúságú volt. A napi feladatok elvégzéséhez szükséges eszközöket, szerszámokat magával hordozta, a tapasztalt és szorgalmas útőr mindig tudta mi a legfontosabb és legsürgősebb teendője, és a felettesei tudhatták, ki a legjobb útőr, ha az úthálózaton végigutaztak. J2. kép. - Ládonyi László az Allamépítészeti Hivatal főnöke ipjó-^p. Fiatalon kapta a kinevezését, mégis mindig megtalálta a megfelelő hangot a vármegyei hivatal főnökökkel, csakúgy, mint saját beosztottaival. Vezetése alatt egységes, jól szervezett csapattá alakult a hivatal. Baranyában az AEH főnöke 1936-1949. évek között Ládonyi László főmérnök volt. A hivatal központi alkalmazottainak létszáma 15 fő, + 4 szakaszmérnök, a fizikai munkáslétszám 220-230 fő között változott. Uj létszám betöltésére nem volt mód, csak ha valaki eltávozott. Evek során kialakult egy családias légkör, ismerték egymás hivatali és magánéletét egyaránt, beleértve a fizikai állományban lévőket is. Megbecsülés övezte az útőröket is, akik nehéz körülmények mellett dolgoztak, de munkájukért megkapták az elfogadható havi fix fizetésüket, és háború esetén mentesültek a katonai behívó parancs alól. Az egyik kinevezett állami útőrt 1944-ben elvitték a visszavonuló német SS. katonák Mohácsról Dárdára, azzal, hogy őt is bevonultatják, ámde Werner Ferenc útőr nem akart elmenni katonának. Talán ismerte azt a gyakorlatot, hogy az állami útkaparók az I. világháborúban mentesítést kaptak a bevonulás alól, felhívta a hivatal főnökét, segítsen igazolni, hogy ő állami alkalmazott. A főnök azonnal taxiba ült, Dárdára utazott, igazolta az állami alkalmazást, így az útőr megmenekült a katonai szolgálat alól. A háború után az útőrt feljelentették, és igaztalanul megvádolták, hogy SS. katona volt, azonnali elbocsátással megszüntették a munkaviszonyát,
