Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)

2. A KÖZÚTHÁLÓZAT KIALAKULÁSA ÉS SZEREPE 2.2. Az UTAK SZEREPE A HONFOGLALÁSTÓL A KIEGYEZÉSIG A honfoglalás után, a Szent István által létrehozott közigazgatási rendszerben a vármegyék kötelesek az utakról, azok járhatóságáról gondoskodni. Mivel azonban az anyagi erőforrás a vármegyéknek nem állt rendelkezésére, az utakért felelős ispánok az út karbantartására a jobbágyközségeket kötelezték. A gyakorlatban a nagyon elhanyagolt, gazdátlan utakat a községi közmunkával javították meg, helyben talált kő, homok, fadorong, vagy rőzsekötegek felhasználásával. (Ilyen rőzsekötegeket találtak Szigetváron 1965-ben, a 6. sz. főút korszerűsítése során.) Az 1526. évi mohácsi csatavesztés után 150 éven keresztül hadszíntérré vált a megye, egész falvak elnéptelenedtek, a közigazgatás szétesett, az utak nagyrészt megsemmisültek. A XVIII. század elején kezd újraéledni a közúti teherszállítás, majd később a menetrend szerű személyszállítás. Kialakulnak a postakocsi járatok, a levelek, csomagok és az utasok továbbítására. Mária Terézia 1772-ben rendeletet adott ki a vármegyéknek, hogy útfelügyelői állásban mérnököt kell alkalmazni. II. József uralkodása alatt, 1780-1790 között, a só árának n krajcárral történt felemeléséből származott jövedelemből építenek közköltségen utakat. Kifejlődnek a Budáról induló posta- és gyorsszekér járatok, az 1837-ben kiadott menetrend könyvben megtalálhatók ezek útvonalai is. Az 1810-1812-ben, a Bécsi Hadtörténeti Levéltárban katonatisztek által készített feljegyzések, tájegységekre bontva, pontos leírásokat rögzítenek az utakról (Lásd T. Mérey Klára: Baranya megye útjai, és út menti települései a 19. sz. elején.): az útszakaszok hosszáról (1 stáció=2 német mérföld=8ooo 10. kép. - Arfád kori főbb utak. OROSZ KAPU