KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.

A honfoglalástól a felszabadulásig

Az átszervezés uj és jelentős rendelkezése volt, hogy az "álladalmi" utak fenntartására utmestereket és utkaparókat állitott. Ezzel vette kezdetét hazánkban a közutak rendszeres fenntartása, A többi utak a megyék illetve községek kezelésében maradtak* Az utak épitésére országos utalapot hoztak létre, melynek bevételei az országos közmunka válts ágból, vámokbői és bírságokból származtak. A többiek mellett megyénket illetően 1855-57-ben épült a Buda-gráci ut Székesfehérvár-kisfaludi szakasza. 1858-59-ben a Székesfehérvár-veszprémi ut rekonstrukciója. Az első kőburkolatot hazánkban az 185o-es évek elején Szolnokon építették a vasúti hozzájáró utón. Az 1851. február 14-i közmunka rendelet már a nemesekre is kiterjedt és lehetőséget adott a pénzzel való megváltásra is. 1853-ban az ország egész területére bevezették az utvám rendszert, de rövid idő múlva megszüntették. Az abszolutizmus politikai és gazdasági szempontból az elnyomás eszköze volt, de útügyi vonatkozásban a haladást szolgálta. A kiépített utak hossza 4172 km-ről 127oo km-re emelkedett. 1849-67-ig évente átlagosan 475 km-t építettek. Az 1867-es kiegyezés után 693 mérföld utat vettek az állami közutak hálózatába. Az irányító főhatóság a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium volt 46 államépitészeti hivatallal és 5 középitészeti felügyelővel. A megyei utak a megyei mérnöki hivatalok irányítása alá kerültek. A vasúthálózat fejlesztése részben a közutak terhére történt. Ez megmutatkozott abban is, hogy az államépitészeti hivatalok számát 46-ról 21-re csökkentették. Ennek tarthatatlansága miatt 1877-ben a megye mérnöki teendői az Államépitészeti Hivatalokra szálltak. így minden megyében megalakult az Államépitészeti Hivatal. Eredményes működésükre jellemző, hogy az 1879-139o években az állami közutak fenntartására évenként és kilométerenként 67-7o m3 követ - zömében kavicsot - használtak fel. Ezt a mennyiséget azóta sem értük el. Ebben az időben a hengerléseket kb 5oo kg-os ló vontatású hengerekkel végezték, ami a szükséges nyomóerőt nem biztosította, a húzó lovak is lazították a tömörítést. Az első gőzhengert 189o-ben használták. 15