KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.

A honfoglalástól a felszabadulásig

ríilt sor. Alapelvnek a forgalmi szempontot tekintették, függetlenül áttol, hogy ki a kezelője. I-II-III. rendű utakat határoztak meg és ennek megfelelően egy-kettő és háromjegyű számmal látták el őket. A megállapitás idején a főközlekedési úthálózat megoszlása a következő volt: állami 4.253 km törvényhatósági 5.547 km Összesen: 9.3oo km Közúti kerületi felügyelők beállítása 1936-ban történt. 1930-36 között 139 községet és állomást láttak el kiépített úttal. 1933 december 31»-én megszüntették az állami ITtigépjavitó Telepet és eszközeit a budapesti M&VAG-, valamint két vidéki újonnan felállított Utigépjavitó (Pelep között osztották meg. Keletmagyar ország részére Debrecen központtal, amely 1937-ig működött, és üunántul részére Székesfehérvárott, ahol a javitó munka még a felszabadulás utánni időben is folyt. Előzőekben már emiitettük, hogy az utmesterek jelentős része nem rendelkezett kellő szakismerettel. Ezek részére 1923-32 között, valamint 1939és 4o között lo hónapos utmes téri iskolát szerveztek, ahol a szükséges szakismeretet megszerezték. Az 1928 és 1936 közötti években a szükséglettel szemben mutatkozó hiányt igyekeztek csökkenteni, amelyet a következő adatok illusztrálnak: Az 1927/23 évi forgalomszámlálás 3»6oo km állandó burkolat igényt mutatott ki, ugyanakkor ténylegesen csupán l.ooo km volt. Az 1935-1936-os forgalomszámlálás a szükségletben nem mutatott lényeges változást, de a tényleges mennyiség 2.974 km-re emelkedett és ezzel a kimutatott hiány a fenti időben kereken 2.ooo km-el csökkent. A jelentősebb hidak épitése az alábbi időkben történt: Boráros téri hid 1933-1937• Margit hid szélesítése 1935-1937. Veszprémi völgyhíd 1936-1937. Árpád hid 1939 kezd. 21