KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.

A honfoglalástól a felszabadulásig

Csak a törvényhatósági utak vonatkozásában történt a bevételekről intéz­kedés, így például a kereskedelemügyi miniszter vámszedési jogot enge­délyezett a közutakon, hidakon és kompokon két féle módon: - a vasúton fel- és leadott áruk után. A vasút szedte be és utalta át a törvényhatósági útalap javára. - a kövezetvámot a városok és községek szedték burkolt útjaik használa­ta fejében. Erre az időre esik az állami közutak fásítása is, ami 1397-ben vette kezdetét, kellő alapossággal és rendszerességgel. /7.sz. ábra/ 19o7 év végén az ország 12.58o községe közül 4.372 községnek /33 %/ nem volt kiépített útja, *aml 3.16o ezer főt érintett, a lakosság 2o #­át. Következő adat a fejlődést illusztrálja. Kiépített közutak hossza 1914-ben: állami 12.195 km törvényhatósági 26.773 km 33.968 km 139o-ben 3o.847 km növekedés 8.121 km ami az eltelt 24 évet figyelembe véve átlag évi 338 Ion épitést jelent. Ez az érték alatta marad az abszolutizmus idejére vonatkozó 475 km-nek, valamint az 1867-189o-es évek 73o km-es átlagának, de meg kell említe­ni, hogy az 189o után épített utak zöme szerkezetileg erősebb /kellően alapozott/, szakszerűen kiképzett ut volt, amit a korábbi időszakok út­jaira nem mondhatunk el. Az állami közutak fenntartására 3ooo fő, a törvényhatósági utak fenn­tartására 6ooo fő utkaparó állt rendelkezésre, ami átlagosan 4-5 km hosszú szakaszt jelentett 1 főre. Ugyanakkor a közvetlen irányítást 24o állami útmester és 5oo törvényhatósági útmester illetve utbiztos végezte, akik közül csak egy kisebb rész rendelkezett megfelelő műsza­ki szakismerettel. Az Államépitészeti Hivatalok szolgálatára vonatkozó utasítás átdolgo­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom