KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.
A honfoglalástól a felszabadulásig
tőa bevétele volt. Ennek érdekében úthasználati kényszert rendeltek el, hogy az ellenőrzést igy biztosítsák. A kijelölt utakat elkerülő u.n. "ál-utakat" igénybevevő kereskedők áruit elkobozták. Az 1335-ben tartott u.n. Visegrádi Kongresszus fő kérdése a kereskedelmi utak biztonsága volt. Ez arra mutat, hogy ebben az időben Magyarosén- és Lengyelország között élénk kereskedelmi kapcsolat volt, ami meghatározott utvonalakon bonyolódott le. Az első állandó dunai magyar hidat Zsigmond király verette 141 o. táján Pozsonyban. Cölöpök és nagy hajók tartották. Mátyás király A458-149o/ uralkodása alatt az állandó hadsereg gyors közlekedésének biztosítása érdekében uj utakat is építtetett. Ebben az időben emlékeznek meg először a Komárom megyei Kocs községről, ahol a szekérkészitésben kiemelkedő technikai ujitást alkalmaztak, és az ott késztilt könnyű és kényelmes szekerek kapták először a kocsi nevet. Ennek a kornak jelentősebb kereskedelmi útjait a 4»sz. ábra mutatja megyénk viszonylatában. Ez az úthálózat hasonlít a mai főúthálózathoz, ami a földrajzi adottságok meghatározó szerepének a következménye. Figyelemre méltó körülmény, hogy Székesfehérvárra, és hozzá hasonlóan az egyes vidéki központokba /Debrecen, Győr stb./ vezető utak száma elérte, illetve meghaladta a Budára és Pestre menő utak számát. Ezeknek a vidéki központoknak egymással is volt közvetlen összeköttetésük. Ifei kifejezéssel élve jelentős volt a transzverzális utak szerepe. Az crszágutakat elsősorban az áruforgalom vette igénybe. A személyforgalmat túlnyomóan gyalog illetve lóháton bonyolították le, ami egyrészt kisebb követelményt jelentett az utakkal szemben, másrészt függetleníteni is tudta magát tőle. Az áruforgalomban legnagyobb volument jelentő szarvasmarhát lábon hajtották. Ez nem igényel utat. A gabonafélék kisebb jelentőségűek voltak a forgalomban, mivel a gazdasági élet alapja még az önellátó naturálgazdálkodás volt. A sónak és különféle kelméknek a forgalma volt jelentős. Az utak fejlődését már korai időtől kezdve gátolta, hogy fenntartásuk nem a központi államhatalom, hanem a vármegyék feladata volt, és ezt a jobbágyok robot munkájával végezték. Az utak mindenütt helyi anya11