KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.

A honfoglalástól a felszabadulásig

Az állam kialakulásának első szakaszában, amikor kezdetét vette a népesség letelepülése, az állandó lakőhelyek megjelenésével nagyjából azonos időben kezdett felmerülni az utak szükségessége. Ez helyi vonatkozásban nem volt nagy jelentőségű, mivel a népesség zömmel naturálgazdálkodást folytatott, önellátó volt. Az árucsere még nem kapott jelentős éget J kz igényeknek megfelelt az ismétlődő használat által kialakitott taposott ut, melynek irányát az adott földrajzi viszonyok általában döntő módon meghatározták. Országos vonatkozásban azonban az állami szervezet fejlődésével és megerősödésével a központi hatalomnak szüksége volt már megfelelő hadiutra, amelyen a védelemre szükséges haderőt az időjárástól meglehetősen függetlenitve kellő tömegben mozgatni lehetett. Székesfehérvár jelentőségét már az 972-évi alapitás idején is a rajta átvezető utak tették. A történelmi dokumentumok városunkról, mint két hadiutról kiinduló központjáról emlékeznek meg. Az egyik a Balaton déli, a másik az északi partján haladt. A tó elhagyása után egyesültek és igy érték el Segesdnél a Drávát. Az ut továbbiakban Zágrábon át a boszniai Rihácson végződött. A harmadik hadiút Budáról Szolnokon át Debrecenbe vezetett. Ezeket az utakat hadi jellegük ellenére béke időben is használták. Az ország egyéb területein is voltak jobban karbantartott utak. Vannak adataink, melyek szerint a kezdeti árucsereforgalomban résztvevő németországi kereskedők Halicsból Magyarországon keresztül szállitották áruikat és Esztergomnál tértek át viziutra. A nagy hadiutakon kivül Kálmán király épittetett országutakat Somogyban és Boszna vidékén, melyeket hosszú időn keresztül róla neveztek el. Ezeknek az utaknak az épitése is hadászati szempontok szerint történt. A XII. század második felében a gazdasági élet fellendülése magával hozta a közúti forgalom növekedését. A letelepedés befejeződésével kialakult a kezdeti úthálózat. Korabeli kútfők megemlékeznek "vásáros" és "sós" utakról. Okmányok emlékeznek meg arról, hogy amikor Rőtszakállu írigyes német császár hazánkon keresztül vezette hadait a Szentföldre, III. Béla királyunk a sereg útirányába eső utakat és hidakat rendbehozatta. A kereskedelmi utak védelme és a vámok szabályozása nagyobb jelentőséget kapott a XIII. században, mivel az utóbbi a kincstár egyik jelenlo