KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.

Az eltűnt örökség

A forgalmat gyalog, az előkelőbbek hordszéken, lóháton és lóvontatásu szekerekkel bonyolították le. Ez utóbbinál a hámot nem a ló szügyére, hanem a nyakába akasztották, amint ez a bemutatott domborművön /3»sz. ábra/ jól kivehető. Ezzel a módszerrel a ló húzóerejét csak nagyon korlátolt mértékben tudták felhasználni. Ugyanis nagyobb erőkifejtés esetén a hám szorítása már a 16 fulladását okozta. A római birodalom bukását követő időszak, a népvándorlásnak nevezett kor az államszervezet fellazulásával járt. Az ismétlődő súlyos háborúk következtében az utak minimális fenntartása is megszűnt. A nomád népek /hun* avar/ hazánk területén hosszabb-rövidebb ideig fennálló uralma nem támasztott igényt az utakkal kapcsolatban. Az évszázadok során por és növényzet lepte be a legkitűnőbben épített utakat is anynyira, hogy még az emlékük is feledésbe merült. A földrajzi viszonyok meghatározó szerepének köszönhető, hogy sok esetben a későbbi utak nyomvonala találkozott a római utakéval.