Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

VI. A közlekedés és az úthálózat fejlődése a szabadságharcig

kai szemben. A már régen kialakult kocsinak most már továbbfejlesztett változatai jelentek meg az utakon. Kocs község neve már megjelenik egy 1267-ből származó oklevélben. Egy 1495. évi számadásban „currifero de Koch"-ként szerepel. Br. Herberstein Zsigmond 1518—1538 közötti utazásai alkalmával feljegyezte, hogy a Kocs faluból származó KOLZSCHI-ban 4 személy számára van hely. Budától Bécsig a 32 német mérföldnyi utat egy nap és egy éjjel tették meg, pedig közben 5—-6 ízben ettek is. A kocsi neve innen terjedt a német nyelvterületen Kutsche formájában, Angliában jelenleg is van ,,coach". A kocsi változatai a ,,kocsiszekér", a három lóval vontatott „fakószekér" és végül a delizsánsz. Mind a gyors és a kényelmes utazást szolgálták. Érdekes adatokat közölnek számunkra Pockok és Miiles angol archeológusok a korabeli útviszonyokat megörökítő helyszínrajzi vázlatai. Ezeken a jelenlegi 10. sz. út akkori nyomvonala is fel van tüntetve Komárom és Almás között, „The great road from Wienna-to Buda—Belgrádé—Constantinople"-ként. íme a későbbi E—5-os út 1737. évi megfogalmazásban! A közúti forgalommal és az úthálózattal való szervezett törődés már a császári, katonai közigazgatás időszaka alatt megkezdődött. 1720-tól az utak építésével és karbantartásával kapcsolatos feladatokat a bécsi udvari kamara által kirendelt polgári és katonai mérnökök látták el. Később a budai egyetem Stúdium geometricum nevű mérnökképző karán képeztek erre a feladatra mérnököket. 1772-től útfelügyelő mérnökök intézték a vármegyék területén levő állami, megyei és vicinális utak fenntartását. II. József uralkodása alatt, 1785-ben Építési Igazgatóságokat (Landes Baudirektion) szerveztek a vármegyékben, így Komáromban és Esztergomban is. A császári közigazgatás értékes, a műszaki fejlődés szempontjából alapvető tevékenysége volt az 1782—83. évi katonai térképezés. Ez háromszögelésre alapozva, mérőasztal felvétellel, bécsi öl rendszerben történt meg. Méretaránya 1 : 37 500 volt. Ennek a felvételnek a redukálásával készült el Görög Demeter és Kerekes Sámuel térképe a két vármegyéről 1793-ban. A vármegyei közigazgatás tevékenységére jellemző akkori fogalom a „csinált út". Lényegében a karbantartott földutakat nevezték így, ha azokon fenntartást végeztetett a megyei szervezet. Hidakról, áteresztőkről a legritkább esetben gondoskodtak. A patakok, árkok, vízfolyások keresztezésénél az utakat teknőszerűen lemélyítették a vízfolyás fenékszintjéig, így kellett áthajtani az álló- vagy folyóvizén, amikor azt a vízszint megengedte. Az így „karbantartott" utakra vonatkozott a nem éppen elismerő szöveg: „Lutu mluto adponunt et hoc vocant" töltés, vagyis sárt hánytak sárra, ez volt a töltés. Ennek a korszaknak mégis eredményes szervezése volt az utak fenntartása és a rendszeres postai járatok üzemeltetése. Kocsiposták ugyan már jártak Mátyás király idejében Buda és Bécs között. Később, még a török betörés előtt, I. Ferdinánd alatt 1540-ben postajárat indult Bécsújhelytől Komáromig, majd Esztergomig. Ezt Taxis Mátyás indította be. 1558-ban a Paar grófi család szerezte meg a postai szállítás jogát. 1772-ben III. Károly a postát állami kezelésbe vette. A XIX. század elején ismét a Zichy grófok lettek postavállalkozók. Ekkor a lóváltó állomást Űj-Szőnybe telepítették. Ott szállószobák, kocsiszín, tárolóhelyek állottak a szekérkaravánok rendelkezésére. (Az állomás címe: (KK POSTSTATION COMORN ZU UJSZŐNY.) GRUND RISS^PROHL u0n etntr httttk* máwr (h* tftitlíencittL L cí.>j*rn iLt fit* . h«*A«Jt ít*tnAktm*im#lmm?Á**n Jtttn/tftnjttr Jtmti frntfoit *«• «*r»'«4f*«t CaTmííeft U/ttmtftk GrnrnRm PROFHIL 20