Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

IV. A középkor útvonalai és kereskedelme

A honfoglalás —- Anonymus szerint — útépítési tevékenységgel indult meg. Halics vezére kétezer nyilast és háromezer parasztot adott a magyarok mellé, hogy azok őelőttük járva a Havas erdőn át, a hungi (Ung) határig utat készítsenek. A honfoglalás során Komárom megye területét Léi, Esztergomét Kond törzse szállta meg. Az Esztergom elnevezés — Bél Mátyás szerint — a Duna és a Garam összefolyásának latin helynevéből Istrogonium-ból, nem pedig a szláv osztrihom-ból alakult ki. Más felfogás szerint frank eredetű, mert a frankok keleti határőrségének nevéből az Oster-Ringen-ből származtatható. A várost 1156 táján már Estigunt-nak nevezték, az egyház szövegeibén pedig Srigonium-nak. A magyar állam megszilárdulását a Bánhida melletti 907-ben vívott győzelmes csata biztosította, ahol a támadó bajor sereg teljesen megsemmisült. A kialakuló királyság védelmére várrendszert kellett kiépíteni, részben a korábbi „pogány" várak felhasználásával. Az akkori várrendszerhez a két vármegye területén és környezetében Sempte, Galgóc, Komárom, Tata, Oroszlánkő, Gesztes, Vitán, Bars, Ballá, Vál, Petkevár, Sárisáp, Győr, Veszprém, Fehérvár, Nyitra, Hont és Csákvár tartozott. Anonymus szerint Árpád, Reteknek hű szolgálataiért nagy földet adományozott ott, ahol a Vág torkollik a Dunába. Retek fia Olup Tulma ott várat építtetett és azt Komarumnak nevezte. A név feltehetően szláv eredetű és olyan helyre utal, ahol szúnyogok tanyáznak. A várak közötti katonai vonulások a „hadi" utakon bonyolódtak le. Hadi útként van feljegyzés a Székesfehérvár, a Balaton délkeleti partja, Segesd—Verőce—Várasd—Bikács útvonalról. Nyilvánvaló, hogy ezeken a honfoglaláskori utakon kereskedelmi forgalom is bonyolódott. Így alakultak ki a honfoglaláskori főközlekedési utak. Az utakon a forgalom biztonságát szolgálták a várak, így fejlődött ki a várak közelében elvezető úthálózat. Szent István a meglevő várakat királyiaknak nyilvánította. Ezek közül keletkeztek a vármegyék. Esztergom és Komárom az első 45 vármegye között szerepelt. IV. A középkor útvonalai és kereskedelme Esztergom a honfoglalás korában lakott település és átkelőhely volt, az elpusztult római város maradványaira épülve. A királyság alapítása során főváros lett. Kedvező földrajzi helyzete, a dunai víziút és az ország fővárosának kereskedelmet vonzó hatása a város felvirágzását eredményezte. Űjra a nemzetközi kereskedelem központjává vált. Egykori feljegyzések igazolják, hogy zsidó kereskedők már a XI. század derekán Esztergom érintésével kereskedtek Kijev és Regensburg között. A legforgalmasabb Buda—Bécs-i kereskedelmi út Esztergom—Visegrád—Ó-Szőny—ÁcsGyőrön át vezetett. Esztergomban találkozott a brünni, prágai, a dalmát, a szerémségi és a bányavárosokból jövő és oda vezető út. Óbudáról 4 út vezetett Esztergomba, a főút a piliscsabai vámon át. Esztergomból az Ipoly, a Garam, a Nyitra és a Zsitva völgyébe a kakacsi réven keresztül vezettek utak. A város forgalmát jelentősen növelte az a körülmény, hogy minden külföldi kereskedő először a királyi székhelyre tartozott menni és ott addig várakozni, míg a kiviteli engedélyt megkapta. Ez a várost az ország legfőbb piacává tette. A nyugat felé — Brünn irányába — és onnan az országba irányuló forgalom Buda—Piliscsaba—Esztergom—Érsekújvár—Nagyszombat— —Holics útvonalon bonyolódott le. Ezt az útvonalat német és francia kereskedők is használták. Prága felől Szakolca—Szeníc—Nagyszombat—Sempte—Tardoskedd—Érsekújváron keresztül vezetett az út Esztergomba. A város középkori térképén az út nyugat felől a Lázárdombon, a mai Kossuth, Bajcsy-Zsilinszky, Berényi Zsigmond utcák vonalán vezetett át a vár alatt, Visegrád felé. Komárom fejlődése a dunai hajózással indult meg. Az itteni ősi átkelőhelyhez északról és dél felől irányultak utak. A Komáromból északra, Érsekújvárra vezető út Szentpéteren, Perbetén és Koltán haladt át. Délre Kisigmándon, Csépen, Étén és Kisbéren keresztül vitt Pápa felé. Az ország egyik legrégebbi nagyforgalmú útja a „Mészáros" út. Debrecen—-Kecskemét felöl Bicskén, Bánhidán, Kocson keresztül vitt Győr felé. Ezen hajtották a vágómarhákat századokon át az Alföldről a nyugati vásárokra. Mindkét vármegye, de főképpen Esztergom fejlettsége első Árpád-házi királyaink idejében több tekintetben elérte a nyugati országok akkori színvonalát. Nagy törést szenvedett ez a fejlődés a tatárok betörésével. A tatárok 1242-ben Esztergom várát ugyan nem foglalták el, de a várost, a befagyott Dunán átkelve elpusztították. A családokat a tatárok elől a zsitvatői, eszenkei és a karvai dunai révekhez menekítették. Komáromot sem tudták elfoglalni, ott a menekülők a Csallóközben és a Vértes erdeiben találtak menedéket. A tatárjárás után megváltozott Esztergom vezető helyzete, mert IV. Béla Budára tette át királyi székhelyét és Buda nyomban megkapta az útkényszer privilégiumát. Az országos és nemzetközi kereskedelem központja Buda lett. A kereskedelem és az ipar budai fejlődését IV. Béla király külföldi szakemberek letelepítésével érte el. Buda lett a vízi és szárazföldi szállítások centruma. Érthető, hogy az ide vezető útvonalat kereste a forgalom. Előtérbe került a Győr—Buda-i út is, amely Bőny, Kocs, Bánhida és Bicske vámjain haladt át. A XIV. században az ogász. országot behá*lózó útrendszer alakult ki. Ennek egyes útvonalait, a kialakult vámrendszer rögzítette. Átlagosan 5—10 km-enként volt egy-egy vásár-, híd-, komp- vagy száraz vám. 14