Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK Z) facsoporton túl egy morotvánál kezdődik, itt előttünk, a homokdomb alján megy el, érinti a Holt Tiszát, onnan a mai Tiszaörvény felé fordul... az út az szinte él, rajta nyomokra nyomok tapadnak. Egy dűlőútról, amit senki sem épített, amit csak a használat Tormáit ki, ami száraz időben betonkemény, de minden esőben felázik, mégha tudnók is, hogy többszáz, vagy ezeréves, hogyan vehetnénk le régi korok lenyomatát. Itt azonban a tatárjárás egyetlen villanással szakította meg az életet. S ahogy az út földje az utolsó keréknyomokat őrizte, betakart mindent a szélhordta homok". A Tiszai vízi út mellett a szárazföldi utak közül legfontosabb aSzegedről Budára vezető nagy út... Szeren áthalad a Szolnoki út, mely Csongrádon és Alpáron át vezet észak felé. A tiszántúli részekkel egy sor rév és gázló kötötte össze. A révek jelentősége igen nagy volt, mert a jobb átkelőhelyekre összefutottak az utak, hogy a túlparton ismét szétágazzanak. A réveken történő átkelésért, átszállított árúért révpénzt, réwámot szedtek a kincstárnak. A révek, mint jó folyami átkelőhelyek kisebb-nagyobb települések kialakításához vezettek. Okleveles adatok mutatják, hogy a Szolnoktól Erdély felé vezető sóút fontos megállója volt a Tisza egyik nagy kanyarulatánál lévő Fegyvernek, mely nevét az itt lakó királyi szolgáló népektől kapta. A jegyzetben idézett oklevélből kitűnik, hogy Tiszapüspöki és Tiszaszeg „halászó rekeszeiről", sok halastaváról és halászó helyéről nevezetes. Éppen emiatt volt értékes birtok a püspökség számára, hiszen a minden pénteken kötelező hústalan napokra a Tiszából, a folyó morotváiból kialakított halastavaiból szekerekkel szállították a friss halat Egerbe, vagy a Szolnok melletti Miller halászó vizeiből Garamszentbenedekre, a bencés apátságnak. Ez pedig kialakult útvonalak meglétére utal. A tatárjárás előtt a Tisza mentében, annak partjain, le .-.sgfe-Ss; Tiszaörvény-templomdomb ásatásai helyszínrajza 1965-böl egészen Szolnokig, számos parton a virágzó monostorok egész sorát találjuk. Itt mindenütt révek is kialakultak. A tatárjárás földig rombolta az Árpád-kori templomok nagy részét. Szerencsére megmaradt a XIII. sz. eleji tiszaderzsi templomrom és Jánoshida műemléki templomának nagy része. Jánoshida nevének olvasásakor a Zagyva hídja a ,,Pons Johannis" a premontrei apátság birtokát képező híd- és révjövedelem közlekedési vonatkozásaira gondolhatunk. Állami életünk kezdeti korszakában történtek intézkedések újra, főleg a katonai jellegű utak építésére. így maradtak fenn írásos emlékek a megyénken is áthaladó BudaSzolnok-Debrecen közötti hadiutakról. Csak a XII. sz. fordulóján kezdődött meg a polgári célú utak építése az egyre szaporodó települések összekötésére. A királyi rendeletekben 1239-től egyre gyakrabban találhatók utakról, hidakról és kompokról szóló intézkedések. Az újra fejlődő településhálózat,,... közt egyre növekvő forgalom hatására számos ösvény rendszeresen használt szekérúttá szélesedett." állapítja meg Maksay Ferenc, másrészt a biztonság fokozódásával a ,,nagy utak", „közutak", „királyi utak", „vásáros utak" lassan már előnyöket is kínáltak a közelükbe költözőknek. A települések és utak kölcsönös egymásra hatásának folyamatába ekként növekedett az utak aktivitása: hajlékok épülhettek melléjük, sőt új utak, új révek létesítésével egész települések jöttek létre. Győrffy György okleveles adatok alapján elkészítette a környék térképét. A XIV. században már fontos kereskedelmi utak épülnek, sőt Róbert Károly király idején 1335-ben a Visegrádon rendezett kongresszuson résztvevők a cseh, magyar és lengyelországi utak biztonsága érdekében intézkedéseket dolgoztak ki. Zsigmond király pedig 1410 körül állandó hidat akart építeni a Dunán. Mátyás király folytatta a Duna-Tisza közén húzódó új utak építését. Ezek részben az észak-déli, másrészt a nyugat-keleti kereskedelmi kapcsolatok lebonyolítását szolgálták, mint pl. „Borostyán út" vagy az ún. sóutak (Debrecen-Kunhegyes-Szolnok-Buda, vagy Szolnok-Újszász-Tápióság-Buda). A várral jelzett Szolnok mezővárosából aTiszán át vezet az országos jelentőségű út, Bánhalmánál keresztezve a Kakát vizét kétfelé ágazik: keletnek Karcag irányába, északkeletnek Kunhegyesnek, a régi sóút nyomvonalán megy tovább. Kunhegyesnél észak felé ágazik, Szalók és az Abádi rév felé. Szolnok várától a Zagyva mentén, Jánoshidát keresztezve a folyót megy az országos jelentőségű út, az akkor még Nyéstának nevezett Apátiba, ahol keresztezi a Nagy árkot, majd a megyének is nevet adó Hevesbe fut be. A várral rendelkező mezővárosból sugarasan futnak szét az utak Abád, Poroszlón át Füred, Füzesabonyon át Eger felé. Berényen át helyi jelentőségű közút vezet Hajóhalmon (akkor így nevezték Jászdózsát) át Árokszállásig, majd innen a Gyöngyös patak mentén Vámosgyörknél éri el a Hatvan-Adács közötti utat, s vezet tovább Gyöngyösre. A képmellékletben található térkép áttekintően mutatja, hogy a Tisza jó átkelőhelyeit és árvízmentes magaslatait felhasználva már nagyjából kirajzolódik a mai úthálózat. A Jászsági rész Heves, a Tiszától délre eső rész Szolnok megyéhez tartozott. A másfél évszázados török megszállás alatt, az addig kiépített és feladatát ellátó utak nagy része is elpusztult. CsakaXVIII.sz. elején vált rendszeressé aközutak forgalma, amikor is az 1723-ban felállított Helytartótanács keretében szervezett műszaki bizottmány feladatát képezte az útügyek gondozása. Bár Mária Terézia 1750-ben megindította a menetrendszerű postakocsi járatokat a személyes pogyász szállítá4