Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

HIDAK A MEGYE KÖZÚTI KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATÁNAK ÉS IGAZGATÁSÁNAK KIALAKULÁSA AZ ÚTHÁLÓZAT KIALAKULÁSA Mióta ember él a földön, utak mindig voltak, így az utak egyidősek az emberrel. Már az ősembernek is megvoltak a maga csapásai, amelyen barlangja, kunyhója és víznyerő helye, halászati helyei között közlekedett. Kialakultak kitaposott ösvényei, melyet vadászterülete megközelítésére, becserkészésére használt. Ezek az ősi utak voltak a gyalogutak. Az elejtett súlyosabb zsákmány cipelése azonban már nehézkesebb volt. Megkönnyítette ennek vonszolását a fagallyakból összetákolt csúsztatás, majd a szán és az azon való vontatás, illetve a tutajok ácsolása és a vízfolyásokon való úsztatás. A közlekedés történetéről szóló tanulmányok, könyvek gyaran idéznek egy régi mondást:,, Európa útjaitaszamarak jelölték ki". Ne értse senki félre a szavak értelmét, mert a közlekedési útvonalak kialakulásának kezdetét valóban az jelzi, amikor az ember megtermelt feleslegét, áruját Európa hegyes, dombos vidékein -jól használható, igénytelen háziállata, a szamár hátára rakta, hogy távolabbi vidékeket felkeresve cserébe a neki, vagy a közössége számára szükséges dolgokat megszerezze. Nagyobb fordulatot hozott a földművelésre való áttérés, amikor már egyszerű kőkorszaki eszközökkel majd bronzés vaskori szerszámokkal építettek kezdetleges kő-, illetve fakerekes járműveket, kocsikat. Ezek eleinte kettő, majd a földművelés fejlődésével és az igavonó állatok tartására való rátéréssel négykerekű kocsikká alakultak. A kerekes kocsik közlekedéséhez azonban a természetes gyalogos és földutakon kívül már karbantartott utakra, később kiépített- kőburkolatú - utakra is szükség volt. A kezdetben használt útvonalak a gyakori használat révén kereskedelmi utakká váltak, melyeknek legtöbbje megőrizte az évezredekkel előbb kialakult útvonalak nyomvonalát. Csak századunk vívmánya, hogy felhagyva a hagyományos úthálózattal, szinte mérnöki rajzasztalon jelölik ki a leggazdaságosabban használható főközlekedési utakat, útpályákat. A kereskedelmi utakon folyó áruszállítások lebonyolítása mellett ezeken alakult ki a szervezett közösségek, államok igazgatása, sőt még aterületek katonai védelmét is ezeken láthatták el. így épültekki Egyiptomban i.e. 3000 körül, Kínában i.e. 2300 körül, a Perzsa úthálózat és a Római úthálózat a krisztus születése előtti századokban és folytatódott ,íu. 500 tájáig. A Római Birodalom bukása után azonban a feudalizmus és a hűbérúri rendszer létrejöttével hanyatlás következett be az utak állapotában, építésében és fenntartásában. Súlyosbította ezt a vám- és útjog bevezetése is. Csak az újkor lett ismét a haladás, felemelkedés korszaka. Erre az időre esik a postaszolgálat bevezetése. A lóháton való közlekedést felváltotta a postakocsikkal és négykerekű járművekkel való közlekedés. Természetes, hogy a domborzati és terepviszonyok, a folyók, tavak, és vízjárta területek erősen befolyásolták az utak nyomvonalát. Közülük is a folyóknak volt a legnaÉS UTAK ) gyobb szerepe, mert a jégkorszak hidege elől a hegységek barlangjaiban talált menedéket az akkori ember, s a klíma viszonyok kedvezőbbre fordultával, a patakok, folyók mentén merészkedett le az alföldi vidékre. Jász-Nagykun-Szolnok megye területén Szolnokról és Tiszaörvényről őriz ritka leleteket a Szolnoki Múzeum ebből a korból. Különös jelentőséggel bírt később az állati erővel vontatott járműveket helyettesítő gépi erő alkalmazása. Az ipari forradalom megteremtette a gőz, majd a benzin motorral hajtott járműveket. Ezek számára azonban a XIX. században már szükségessé váltak a Mac-Adam féle utak, majd századunkban a beton- és aszfaltburkolatok. Hazánkban az első kőburkolatú utakat a rómaiak építették az i.u. I. században, Pannóniában és Daciában. Híres volt aTraianus út. Ezek főként katonai és igazgatási célokat szolgáltak és kiválóan működtek a birodalom fénykorában. Amaiértelembenvettutakról, úthálózatról hazánkterületén csak attól kezdve beszélhetünk, amikor Augustus, az első római császár (i.e. 27- i.e.14.) már leírhatta ezt a mondatot: ,,A pannóniai törzseket, amelyeket az én principatusom előtt a római nép hadserege sohasem közelített meg... legyőztem, a római nép hatalma alá vetettem és lllyricum határait előbbre vittem, egészen a Danuvius folyó partjáig". Az egész Pannónia meghódítása azonban a korán elhalt császár utódaira maradt. Az új római tartomány keleti és északi határát a Duna hosszában a jobb part mentén kiépített hadiút és a római katonai táborok képezték. A Duna jobb partját a limest, Pannónia belsejében jól kiépített úthálózat kapcsolta össze az ott lévő városokkal. Az utakon henger alakú mérföldkövek mutatták a távolságot és a legközelebbi város nevét. Ki gondolná, hogy sok dunántúli főút kőalapjait a rómaiak rakták le. S hogy milyenek voltak ezek a kőutak, az talán legjobban Savaria, ma Szombathely székesegyháza mellett húzódó ún. Borostyán úton látható. A Tisza vidékét azonban jobban érdekli, hogy voltak e a rómaiaknak az itt élő népvándorláskori népekkel kapcsolataik. Az tény, hogy a limes erősítésére a Duna partján erődöket emeltek, pl. Nógrádverőcénél vagy Pesten az Erzsébet hídnál, ennek romjai a Március 15. téren ma is láthatók. A Duna könyök védelmét szolgáló bal parti erőd előretolt állása lehetett a Hatvan Gombospusztai őrtorony is. Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél létesített római erőddel kapcsolatba hozható a Tiszánál, a mai Szolnok helyén feltételezett római őrtorony, amelyet 1908-ban a vasútállomásnál talált-a Hild-féle gyűjteményben megőrzött piskóta alakú római padlótéglák és a nagyszámú római pénzlelet igazol. Mindkét római építmény rendszeresen használt római kori utat is jelez. Ezt még csak erősíti a Csörszárkának nevezett erődítmény rendszer, amely római irányítással készült, a IV. században, s ez a Jászság út- és vízrendszerében még ma is visszatükröződik. Árokszállás is a Csörsz-árkáról vette nevét, Jászapáti határát a Kisárok osztja két részre. A Pannónia néven megszervezett római tartomány a Duna mentén kiépített erődvonaiával a IV. sz. végéig meg tudta védeni magát ,,a barbaricum"-nak nevezett népvándorláskori népek ismételt támadásaitól. A népvándorlás utolsó hullámaként a magyarság a IX. sz. végén lett meghatározójává a honfoglalást követően a történelmi folyamatoknak. A Római Birodalom hanyatlása, majd bukása után a