Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)
c HIDAK ES UTAK 3 pusztamonostori, déyaványai, jánoshidai, tiszaszentimrei, tiszavárkonyi, vezsenyi, pusztatenyői, szajoli, kunmadarasi, jászfényszarui, jászárokszállási és jászdózsai út) rendelkezett vámszedési joggal, az adminisztráció egyszerűsítésére ezeknek az utaknak kövezetvámszedési jogát egy engedélyokiratba foglalták. A vámdíjakat a q-ként fizetendő 4 fillérről 6 fillérre emelték. A megye továbbra is megengedte, hogy a befolyó jövedelem 1/3-át útépítés és -fejlesztés céljára használják fel. Ezentúl is vámmentesnek fogadták el az 1890.1.t.c. 99. par.-ban felsorolt áruféleségeket, valamint a nagy tömegben szállított cukorrépát, takarmányrépát, tűzifát, kokszot, téglát, követ, kavicsot és homokot. AZ 1920-AS ÉVEK KÖZÚTI MUNKÁI Az 1920. XXVII. t.c. módosította a közúti törvényt. A közmunkaváltságot kiterjesztette a géperejű járművekre, gőz-, motorekékre, cséplőgépekre. Az útadó százalékos nagyságát a megye maga határozhatta meg. A községi munkát, illetve megváltását a törvényhatósági utakra is felhasználhatták. A törvényhatóságokat kötelezte a vicinális utak átvételére. Az" új törvény nagyobb lehetőségeket nyújtott a megyéknek a közúti alap felhasználására, ebben az időben azonban több körülmény is nehezítette az utak helyreállítását. A háború ideje alatt a kiépített törvényhatósági, közúti hálózat javítás céljából alig kapott kavicsot. Ennek következtében a kőpálya elkopott, néhol teljesen eltűnt, az utak alapja több helyen áttört, földdel összekeveredett. Az utak helyreállításának céljára 1923-ban 37.790 m 3 , 1924-ben 36.980 m 3 kavicsot igényeltek. 1923-ban az alispán 15 millió korona előleget adott a solymosi, a tarcali és a jobbágyi kőbányáknak, a kavicsszállítás biztosítására. A bányák azonban nem tudták amegrendeléstaszükségletnek megfelelőenteljesíteni. A szállított mennyiség jóformán csak a Törökszentmiklósmezőtúri tvh. közút 4 km hosszú szakaszának helyreállítását fedezte. A kavicsszállítások megindulása után pedig az infláció akadályozta a rendszeres helyreállítási munkák végrehajtását. Az év közepére a kavics, a vasúti szállítások, a fuvar, a munkabérek árai rohamosan emelkedtek. Az alispán atörvényhatóságtól 168 millió korona pótköltséget, a kereskedelmi minisztertől 200 millió korona államsegélyt kért a munkálatok elvégzésére. A miniszter a kérést nem teljesítette, így a helyreállítást felfüggesztették. A kőbányák kavicsszállítását leállították, az állomásokon egyre több kavicsdomb emelkedett, mert a megdrágult fuvardíjakat sem tudták kifizetni. A hengerek közül csak 2 db gőzhenger működését engedélyezték, az egyik a szolnok-kőtelki úton, a másik a szolnok-besenyszögi úton dolgozott. A két útszakasz helyreállítása az év végére készült el 18 km, illetve 13 km hosszban. Ali. alföldi transzverzális út hibáinak kijavítását Karcag mellett kezdték meg. A Tiszavárkony-jászkarajenői úton 2,5 km hosszú részt elkészítettek, a további építést azonban fedezet hiányában beszüntették. 1921-ben kezdik el a vicinális utak törvényhatósági kezelésbe vételét. A 12 vicinális úti bizottságot megszüntették. 712,5 km útszakaszt a községi közdűlő utak sorába bocsájtottak vissza. A községek feladatává tették, hogy vegyék kezelésbe azokat a vicinális útszakaszokat, amelyek a területükhöz tartoznak. Az átvételekről a járási úti bizottságokkal megkötötték a szerződéseket. A vicinális utak már kiépített szakaszai (pl. a Kunhegyes-tiszaszentimrei út 12,5 km és a Jászkisér-jászladányi út 4,4 km hosszú szakasza) a törvényhatóság kezelésébe kerültek. 1922-ben a minisztérium új közúti törvényt kezdeményezett. A megye alispánja is javaslatot terjesztett elő az új törvénnyel kapcsolatban. A tervezetből a megyék ellenállása miatt nem lett semmi. 1923-ban a megye 27 vasúti hozzájáró útján gyakorolt vámszedésijog díjtételeitújraszabályozzák. Az emelkedő árakkal történő lépéstartás miatt a vámdíjakat nem állandó összegben rögzítik, hanem a vámköteles áru vasúti, szállítási díjának bizonyos százalékában állapítják meg azt. Ennek következtében a vasúti tarifa emelésekor a vámdíjak is automatikusan emelkednek. A fizetendő díjakat öt árucsoportba sorolták. A vámdíjak l-ll. árucsoportba tartozó szállítmányok után 20 százalék, a III. árucsoportnál 10 százalék, a IV. és V. árucsoportnál 5 százalék. A kereskedelmi miniszter a Tiszavárkony-jászkarajenői tvh. közút kiépítésére, a Mezőtúr-törökszentmiklósi közút és a Jászberény-jászfelsőszentgyörgyi községi közlekedési út továbbépítése céljából 1,4 millió korona kamatmentes állami kölcsönt adott a megyének. 1923-ban a tvh. utakhossza678,581 km, ebből 476,658 km a kiépített út. A vicinális utak hossza 360,6 km. Egy év múlva 680,781 km kiépített és 199,723 km kiépítetlen tvh. út van a megyében. A vicinális utak hossza 284,9 km, ebből 1,7 km a kiépített. Az utak jellegének megállapítását időnként felülvizsgálták. 1924-ben 7 útszakaszt (Abádszalók-Tiszanána, Kunmadaras-Abádszalók, Karcag-Tiszafüred, DévaványaKarcag, Dévaványa-Ecseg, Mezőtúr Fegyvernek, Kunszentmárton-Szelevény) összesen 75,7 km útszakaszt a vicinális utak hálózatából lehagytak és a községi közdűlő utak közé sorolták, mivel a helyi és átmenő forgalom csekély, az utak karbantartása pedig aránytalanul nagy költségbe került. Az utak fenntartásáról ezután az érdekelt községek gondoskodtak. Ismerünk olyan esetet is, amikor alacsonyabb rendű utat soroltak át magasabb osztályba. 1926-ban a Mesterszállás községből északi irányban kiágazó és a Mezőtúr-tiszaföldvári tvh. közútig terjedő 5,5 km hosszú községi közdűlő utat, 1927-től pedig a 8,0 km hosszú Jászberény-jászfelsőszentgyörgyi vicinális utat vették fel a tvh. utak közé. Az utóbbi útvonal terve egyébként már 1913-ban készen állt, a kereskedelmi miniszter engedélyezte is a kiépítést, a világháború azonban megakadályozta a terv végrehajtását. A Tanácsköztársaság idején 1919-ben az útvonal közigazgatási bejárását elhalasztották, így végül csak 1927ben került sor a 8,0 km hosszú útvonal kiépítésére, kőalapos kavicspályával. A munkálatokat 1927. április 11-én kezdték meg, és november 15-én fejezték be. 1920-ban Magyarországon 1.672 db gépjárművet tartottak számon, az állomány 1927-re tízszeresére nőtt. A gépkocsik számának növekedése megkövetelte a korszerű útpályák építését. A vizes makadám ugyanis egyre több gondot okozott a robbanómotoros járművek forgalmának. Az autók, motorkerékpárok nagy raksúlyát és 26
