Kálmán István: Utak Heves megye (Miskolc, 1988)

Az úthálózat-fejlesztési program a II. világháború miatt nem teljesült. A közúti közlekedést ért károk túlhaladták a többi népgazdasági ágazat károsodását. A hadműveletek következtében az országban az útburkolatokban, hidakban közel 216 millió Pengő, útigépekben 7 millió Pengő, épületekben, felszerelésekben 1,1 millió Pengő kár keletkezett. Heves megyében az állami és törvényhatósági utakon keletkezett kár 980 ezer m

2 1,4 millió Pengő, elpusztult 110 db híd 1352 hídfolyóméter hosszban, köztük a felrobbantott 270 fm tiszafüredi közös közúti-vasúti Tisza-híd is. Ütigépekben közel 200 ezer Pengő kár keletkezett 1938. évi áron számítva! A felszabadulás után 1947-ig a helyreállítás volt a fő feladat. Ezen idő alatt forgalomképessé tették az állandó burkolatú utak 95%-át, valamint a legfontosabb makadámutakat. Az utak helyreállításával párhuzamosan indultak a hidak építési munkái is, de a nagy fesztávolságú hídjainknál ez a helyreállítás gép- és anyaghiány miatt csak ideiglenes jelleggel történt. Az 1947. évben induló 3 éves terv során új bekötőutak építése mellett befejeződtek a makadámutak helyreállítási munkái is. Ebben az időszakban előtérbe kerültek a hídépítések is. Ebben az időszakban a helyreállítás tervezését, kivitelezésének irányítását, ellenőrzését még az államépítészeti hivatalok intézték. 1950—1954. év között, az első ötéves tervidőszakában jelentős változások következtek be mind az útigazgatás,-fenntartás szervezetében, mind a tervezési-kivitelezési metodikákban. A 340/1949. MT. sz. minisztertanácsi rendelet a közúti munkákat, amelyeket 1868-tól az államépítészeti hivatalok végeztek, 1950. január l-jétől vállalati úton rendelte végrehajtani. 1950-ben a helyi tanácsok megalakulásakor az államépítészeti hivatalokból a megyei tanács vb-nek VIII. Közlekedési Osztályát alakították meg. Ettől kezdve 1954-ig az állami utak feletti jogkört a területileg illetékes Megyei Tanács V. B. gyakorolta. Komárom és Esztergom megye kivételével minden megyeszékhelyen Útfenntartó Nemzeti Vállalatot szerveztek. Az Egri Útfenntartó Nemzeti Vállalat az államépítészeti hivatal műszaki, adminisztratív és fizikai útőri személyzetéből alakult. Központi székházként az Eger, Grónai Sándor utca 16. sz. alatti épületet utalta ki a megyei tanács. Gépjavító üzemként és raktárként a volt ÁÉH tulajdonát képező Eger, Lenin út 51. sz. alatti régi „Hering" gyár épülete szolgált. A vállalat az útfenntartás és bekötőút-építési munkák végzésére járási székhelyeken létrehozott „körzetekkel" kezdte el tevékenységét. Egy-egy nagyobb volumenű építési munka végzésére telepített építésvezetőségeket szerveztek, ezeken a helyeken magánlakások bérleményeiben helyezték el az építésvezetőség irodahelyiségeit, munkásszállásait és raktárait, a legprimitívebb körülmények között. Az utak napi karbantartását továbbra is szakaszos útőrök látták el a körzetvezetők felügyelete mellett. Az 517/IV/1953. sz. minisztertanácsi határozattal az állami közutak és az azokon lévő közúti hidak és az összes révek közvetlen felügyeletét 1954. IV. 1-jei hatállyal ismét a KPM-re ruházta, és a megyei tanácsok közlekedési osztályait megszüntette. Az ország közútjait a rendelet állami, megyei és községi utak csoportjába rendelte. A KPM az állami közutak igazgatási teendőinek ellátására 12 Közúti Kirendeltséget szervezett, egyidejűleg az eddig megyei tanácsi felügyelet alá tartozó 19 db Nemzeti Útfenntartó Vállalatot a KPM felügyelete alá rendelte, és a közúti kirendeltséggel azonos székhelyen 12 vállalattá vonta össze. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium egri Közúti Kirendeltsége ez időtől kezelte Heves és Nógrád megyék, valamint Szolnok megye jászberényi járásának állami közútjait. A közút kezelői és építési feladatainak tisztázásával egyidőben 1953. évtől intézményesen és tervszerűen beindultak az útkorszerűsítési munkák. A korszerűsítések nemcsak vízszintes és magassági vonalvezetés rekonstrukcióját jelentették, hanem a burkolatok szélesítését, további beton- és aszfaltburkolatú útfelületek építését is. A hálózatfejlesztés 15 éves programja 9 500 km makadámpálya átépítését, pályaszerkezetének megerősítését és bitumenes felülettel való ellátását tette az útépítés feladatává. Az első ötéves terv időszakában készült el a — 3. sz. budapest—miskolc— tornyosnémeti főút Hatvan városi felüljárójának Pest felőli szakasza, — a 33. sz. füzesabony—debreceni főűt Heves megyei szakaszának korszerűsítése, — a 213. sz. kisterenye—ózdi főút Heves megyei szakaszának korszerűsítésének megkezdése, — a 215. sz. felnémet-vadnai főút 0,0-15,0 km szakaszának korszerűsítése (ma részben a 25. sz. főút, részben 2506. sz. szarvaskő—vadnai ö. útszakasza), — gyöngyös—hevesi ö. (ma 3204.) 0,0—37,0 km korszerűsítési munkáinak előkészítése. A II. ötéves tervidőszakban (1955—1960.) az úthálózat mind az igazgatóság, mind Heves megye területén jelentősen fejlődött. A forgalom növekedése mellett különösen a nemzetközi tranzit- és idegenforgalom fellendülése tette indokolttá a — 22. sz. kerecsend—egér—miskolci főút 13,4—14,2 km Eger belvárosi szakaszának, — 24. sz. gyöngyös—gálya—pásztói főút 18,0—26,0 km, — 32. sz. szolnok—hatvani főút 69,9—76,1 km, — 213. sz. kisterenye-ózdi főút befejezése, — 215. sz. felnémet—vadnai főút 13,0-32,2 km, — 217. sz. egér— parád-mátraházai (ma 24. sz.) főút 93-20 km, 31,5-32,1 km és 37,5^4,2 km, — a gyöngyös—jászberényi (ma 3203.) ö. út 0,0—5,6 km, — a mező tarkányi bekötőút 0,0—2,6 km Füzesabony átkelési szakaszának, — a gyöngyösoroszi bekötőút 0,0—8,3 km, — a mezőkövesd—andornaktályai ö. út 4,8-11,0 km, 21