Kálmán István: Utak Heves megye (Miskolc, 1988)

TISZTELT OL VASÓ! Heves megye az Északi-Középhegység és az Alföld ha­tárterületeit foglalja magában. A megye változatos természeti, földrajzi adottságait mutatja, hogy mint középtájon, jelen van itt a Mátra-vidék, a Bükk-vidék, az észak-magyarországi medencék, a Közép-Tiszavidék, és az észak-alföldi hordalék-kúp síkság. A megyében a közlekedés fejlődése megfelelő módon hozzájárult a terület-és településfejlesztés fő céljainak megvalósításához. A megye közútjain lebonyolódó forgalom minden idő­ben nagy erőfeszítéseket kívánt meg az úthálózat gon­dozásáért felelős emberektől, szervezetektől, küzdel­met a talaj, a terep, az árvizek, a tél támadásaival és az utakon közlekedő jármüvek rongálásaival. Elismeréssel kell visszagondolni azokra a jobbágyokra, ínségmunkásokra, közmunkára kirendelt falusiakra, akik a régi megyei biztosok irányításával ellátták ezt a nehéz, mindig újra elvégzendő feladatot. Később az évszázad kezdetével megjelenő automobiliz­mus új követelményeivel és az egyre rohamosabban fejlődő forgalmi igényeivel kellett versenyt futni az útügyi hatóságoknak és fenntartó szervezeteknek, mindig azzal a hátránnyal, hogy a tegnap eszközeivel kellett a holnap igényeit kielégíteni. A napjainkban meglévő úthálózat mint minden emberi alkotás, egy hosszú fejlődés során alakult ki. Ezt a fej­lődést kívánja vázolni ez a most megjelenő monográfia, a történelemírás és a teljesség igénye nélkül. Ki kívánom emelni, hogy a mindenkor igen nagy áldo­zattal megépített utakat ápolni, gondozni kellett, hi­szen enélkül azok hamarosan elpusztultak, járhatat­lanná váltak, és az útüzemeltetésnek,-fenntartásnak kiemelt szerep jutott. Régen is és most is nagy szakértelmet, lelkiismeretes, kitartó, önfeláldozó, áldozatos munkát igényelt, és kö­vetel most is. Ez pedig olyan feladat, melynek eredmé­nyességét az utakat használók régebben alig tudták ér­tékelni, valahogy inkább enyhe gúny illette a régi „út­kaparók" munkáját. Az ország felszabadulása után szocialista fejlősésünk hozta meg útfenntartó munkásaink számára azt a le­hetőséget, hogy a kétkezi lapátos munka színvonaláról magukat sokoldalú szakemberekké képezzék át, s a közúton közlekedők munkájukat őszinte elismeréssel értékelhessék. A változáshoz, az igényekhez, a fejlődéshez hozzáértő munkásokra, technikusokra, mérnökökre volt és van ma is szükség. Munkájuk méltatását, emlékezetük meg­őrzését szolgálja a kiadásra kerülő könyv. VARGA JÓZSEF a Miskolci Közúti Igazgatóság vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom