Kálmán István: Utak Heves megye (Miskolc, 1988)

években mind az állami, mind a törvényhatósági köz­utakon forgalomszámlálást végeztek, A megyében átvezető állami utak állapota általában kielégítő volt, lényegesen jobb, mint a törvényhatósági utaké. A tavaszi helyreállítási munkák az éves útalap jó részét felemésztették, ezért a megye az úthálózat \ megfelelővé tételére 4 milliárd Korona segélyt kér. A 1 minisztérium mindössze 1 milliárd 600 millió Koronát engedélyezett. Ebből a törvényhatósági utak közel 1/4-én, 158 km-en az állami utakon 28 km hengerlés készül. A törvény­hatósági utakon 4 megyei tulajdonban lévő és 2 db bérelt gőzhenger dolgozik. Állami hitelből kerül korszerűsítésre Gyöngyös és Gyöngyöspata között a gyöngyös—szécsénypöstyéni állami út. Az építkezéseket nehezíti, hogy a magánkézben lévő kőbányák termékeiket a kőben szegény Alföldre vasú­ton szállítják, így a megyében kevés anyag marad. Az Apc környékén lévő állami kőbányák az igényeket kielégíteni nem tudják. A nagy terjedelmű hengerlések nem jelentenek szer­kezeti növekedést, eredményük csak pillanatnyi kon­zerválás, de fedezet hiányában más megoldás nem volt. Az 1926. évi, Milánóban megrendezett útügyi kon­ferencia olyan megoldásokat keres, amelyek a mindin­, kább növekvő autóforgalmat és a közegészségügyi kö­vetelményeket is kielégítik,építési és fenntartási költsé­gük csak elviselhető többletet jelent. A kavicspályák olajozására tett kísérletek nem váltak ^ be. Komolyabb megoldások jöttek szóba a kátrány, a bitumen és a cement felhasználásával. Már ekkor jelzik, hogy a kőanyag tisztasága, a technológia pontos betar­tása alapkövetelmény. Milánóban 1926. évben a tavak­hoz már 85 km betonút vezet, melyeket kizárólag gép­kocsiforgalomra építettek, és az utak használatáért az autósok díjat fizetnek. A pálya reggel 6 órától éjjel 1 óráig használható. Heves megyében ekkor még a 2,50—3,00 m széles kő­pályák korszerűsítésének gondolatával foglalkoztak. A Milánóban járt megyei küldöttség ösztönzésére hangsúlyt kapott a szélesítések szükségessége, szorgal­mazzák a legnagyobb forgalmú utak szélesítését és a vizes makadám helyett kötőanyaggal ellátott pályák építését. A fontosabb állami útszakaszoknak az autómobil­forgalomra is megfelelő átépítése nem jelentett külön gépjárműutakat. A végleges, pormentes burkolattal el­látott útjaink vegyes forgalomra épültek 8,50—9,00 m koronaszélességgel, 5,50—6,00 m burkolatszélességgel. 1927. évben a gépjárműállomány növekedése miatt a fenntartási többletköltség a megye útjain eléri az 50 > ezer Pengőt. Az átépített állami utak kifogástalan állapotúak voltak. A megye úthálózatában kiépített th. út 576,065 km, a kiépítetlen 17,053 km volt. A szélesítéseket hitel 1 hiányában nem kezdik el. A vicinális utak kiépítésére font-kölesönt vesz fel a megye, de az útépítéshez az érintett településnek is hozzá kellett járulnia. A kiépített vicinális utak hossza 1927. évben 109,223 km, a kiépítetlen utaké 97,964 km. A kiépítések terveit az Államépítészeti Hivatal készíti. A megye tulajdonában már 4 db gőzhenger van. 1928. évben a gazdasági válságjelei megyénkben is érez­hetők. A munkanélküliség miatt nő a szegénység, nö­veli a gondokat a hosszúra nyúlt tél is. A font-sterling kölcsön terhére új útépítéseket indíta­nak be: 1. Nagybátony-Mátraverebély, 2. Vécs—Feldebrő, 3. Recsk—Mátraderecske, 4. Nagybátony-Maconka—Kisterenye, 5. Nádújfalu-Pusztadorog, 6. Mátramindszent—Nemti, 7. Bátor—Szúcs (0,0—3,0 km) községek között. Ek­kor indul 8. a szentdomonkosi bekötőút, 9. a szuhai bekötőút, 10. a hevesaranyosi bekötőút, 11. a dorogházi bekötőút 12. és a szajlai bekötőút építése is. Az elhúzódó gazdasági válság a megyében tovább nö­veli a szegénységet. A súlyos pénzviszonyok miatt a községek és városok nem tudnak adókötelezettségük­nek eleget tenni, sőt hátralékuk törlesztésére sem ké­pesek. Az útépítésekhez a kőanyag egy részét a községek ter­mészetbeni hozzájárulásként szállítják, ami rendszerint igen vontatottan halad. Az állami utak fenntartására a költségvetés 1925-1931. között 32,3 millió Pengőt, évenként átlagosan 2,7 mil­lió Pengőt engedélyezett. A kereskedelmi minisztérium 1930-ban Heves megyében 50 km állami út korszerű­sítésére, három évi kamatra 216 ezer Pengőt ígér. Megkezdődik a budapest—kassai állami út „moderni­zálása", melyet 2 évre ütemeznek. A községek átkelési szakaszai részben kiskockakő, részben sheet-aszfalt, illetőleg bitumenes burkolato­kat kapnak, míg a külső szakaszokon bitumenes felü­leti kezelést építenek. így Hatvan kiskő, Gyöngyösön sheet-aszfalt, Horton és Kerecsenden aszfalt-makadám, Kápolnán és Füzesabonyban topeka burkolat épül. Megkezdődik Kerecsend—Eger, illetve Eger—Felnémet közötti útszakasz átépítése is. 1930. évben épül ki az 1926. évi kormányhatározat megvalósulásaként Lillafüred és Eger összeköttetését biztosító út, mely a megye jelentése szerint: „Hatalmas műszaki alkotás a mindinkább előtérbe he­lyezkedő autóforgalmat hivatva van Eger városra át­irányítani, s így ez a város az eljövendő évtizedekben remélhetően pótolhatja majd azt a veszteséget, amit a fővasúti vonaltól való félreeső helyzete miatt eddig szenvedni volt kénytelen." A miskolc—lillafüred—egri út építését nyomon követ­ték a bekötőutak, és bekapcsolták a forgalomba az eddig elzárt hegyi községeket - Óhuta,Üjhuta,Répás­huta, Üjmassa, ómassa. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom