Kálmán István: Utak Heves megye (Miskolc, 1988)

Az állami utak törzskönyvezése először 1900-ban történt. Ez volt Magyarországon az első hitelesítési eljárás. Ez évtől kezdve az állami közutak fásítását csak szederfával engedélyezték. A csemetéket a hivatal által Hatvanban, Gyöngyösön és Kerecsenden üzemeltetett önálló faiskolákból szerezték be. A megye ez évben hoz határozatot a községi és közdűlő utak fásítására. Az útügyi közigazgatás jelentőségét bizonyítja, hogy a vármegye a törvényhatósági utakon is bevezette a szakaszmérnöki rendszert, ugyanakkor rendelettel szabályozták: — az államépítészeti hivatal főnökének, — a két szakaszmérnöknek, — az útfelügyelő megyebizottsági tagoknak, — és a vármegye útkaparóinak egymáshoz való viszonyát. A vármegye útalapjának terhére,a törvényhatósági utak rendszeres beutazására az államépítészeti hivatalt bízták meg, s ezért 3 200 koronát fizettek az alábbi megosztásban: — a hivatalfőnök évi egyszeri útbeutazására 1 600 K. — a két szakaszmérnök évi háromszori útbeutazására 800-800 K. Az útügyi közigazgatás ellátásában közreműködtek: — a minisztériumi közúti felügyelő, — a m. kir. egri államépítészeti hivatal, — 6 vármegyei útbiztos, — és 80 útkaparó. Az útbiztosok a XI. rangosztálynak megfelelő fizetést és lakbért, kilométerenként 10 Korona útiátalányt kaptak. Az útkaparók 1/3-a 480 K, l/3-a540K, 1/3-a 600 K évi fizetést kaptak. Az útbiztosok a vármegyei tisztviselői nyugdíjalap tagjai. Az útkaparók — az országban elsőként! —külön nyugdíjalappal rendelkeztek. „Szorgalommal, s önzetlen munkássággal kellene ezt az illetőknek meghálálni." Heves megyében a minisztérium Nagybátonyban létesített kőbányát. Az országban a minisztérium tulajdonában ezen felül még két kőbánya működött, Zemplén megyében Tarcalon és Arad megyében Csúcson. A nagybátonyi kőbánya és a „kavicszúzda" egy kir. mérnök vezetése alatt állt. Nagybátonyban jó minőségű bazaltot fejtettek. 1900— 1902. évben 82 000 m

3 terméskövet és 110 000 m

3 zúzott követ termeltek, majd 1902-ben újabb bővítésre került sor. Az 1848/49-es szabadságharcban a Poroszló és Tiszafüred közötti régi Tisza-hidat felgyújtották, az átkelés ez időtől kezdve csak komppal.volt lehetséges. A Tiszának ezen a szakaszán ármentesítő munkákat nem végeztek, így az áradás beálltával jégzajlásig kompokon és tutajokon lehetett közlekedni. E problémát a közút, a vasút és az állami híd kiépítése oldotta meg. 1880. évben készült el az állandó Tiszahíd terve. A 270 m nyílású (30+70+70+70+30) közúti és vasúti vasszerkezetű híd az eger-debreceni th. közúti poroszló—tiszafüredi ártéri szakaszának, valamint a debrecen-füzesabonyi helyi érdekű vasút építésével egyidejűleg 1890-91. évben épült mintegy 1 400 000 Koronáért. A hídhoz vezető utat a vármegye építette ki 440 ezer Korona költséggel. Forgalombahelyezése 1891 augu sztu sáb an történ t (3. sz. melléklet). A közúti közlekedés fegyelmével ez időben is voltak gondok, nem voltak ritkák az útrendőri kihágások, 195 esetben, összesen 1415 Korona értékben róttak ki büntetést 1901-ben. „... az útrendőri kihágások száma nem apad, a köznép nyers eleme küzd a rend ellen, negédességből és ittas állapotban nem kímélik az út tartozékait és veszélyeztetik a közbiztonságot", olvasható az alispáni jelentésben. A megye 1902. évben kéri a kereskedelmi minisztertől az 1890. évi 1. tcz. 81. §-a alapján a közúti vám szedésének engedélyezését, hogy a vármegye területére 23 vasútállomáson, a fel- és a leadott áruk után mázsánként 4 fillér vámot szedhessenek. Célja a vámszedésnek az volt, hogy kiépíthessék a vasútállomásokhoz vezető utakat, vagy a már meglévők fenntartásáról gondoskodhassanak. A vámszedést a kereskedelmi miniszter 1904. évben 10 évre engedélyezte. Az engedély alapján a vám szedését 1905. január l-jétől kezdték meg. A vámjövedelmekkel bővülő törvényhatósági útalap így kedvezőbb helyzetbe került. 1905-1910. évek között több mint 200 km hosszú út épült ki. Ezzel a teljesítménynyél Heves megye páratlanul állt az országban, mivel hatalmasnak mondható úthálózatát saját erőből, egy fillérnyi állami támogatás nélkül hozta össze. Meg kell említeni Majzik Viktor alispán nevét, neki köszönhető ez a nagy gonddal kidolgozott útügyi program. Vámos utakká vált: - a vasúti hozzájáró utakból 6,360 km - törvényhatósági utakból 102,270 km - községi közlekedési utakból 49,460 km - községi közdűlő utakból 32,720 km Összesen: 190,810 km Egervárosa 9,2 km kövezett útjára „kövezetvám "-szedési jogot nyer, ennek fejében a vármegyének évente 4656 Korona és 80 fillér adót fizet. Az 1905. évi vámjövedelem 90 404 K. 49 fillér. Az állami közutak hálózatában nem sok változás történik „annak állapota az év minden szakában megfelelő volt". Annál több gondot okozott a törvényhatósági utak építése és üzemeltetése. A megye több esetben kéri a minisztériumot, hogy „a közlekedési viszonyok változtával" indokolt a th. utak állami hálózatba való vétele. 1906-ban a kereskedelmi minisztérium 12 éves államosítási programot állít össze, öt megye területét érintő 215,590 km úthálózat kezelői cseréjét tervezik, ebből Heves megyében 53, 990 km vezet át. Az államosítani tervezett útvonalak: - Kunszentmárton -Szolnok —Üj szász—Jászladány— Jászapáti — Heves - Füzesabony - Maklár — Eger — Apátfalva—Bánréve -Tornaalj a. 15