Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Bevezetés

= -"/IV- ^^ Bevezetés Hajdú-Bihar megye úthálózatának kialakulásáról és fejlődéséről szóló történetet tart kezében az olvasó. Nem tudományos igényű művet vagy statisztikai adathalmazt volt szándékom az érdeklődők elé tárni. Óhatatlan volt azonban, hogy a fejlődést egynéhány, célszerűen csoportosított és összesített műszaki-gazdasági adattal, térképpel, illetve táblázatta/ne illusztráljam. A mai Hajdú-Bihar vármegye, sőt egyáltalán Hajdú vármegye mint közigazgatási egység nem régi múltra tekint vissza. Az 1876. évi

XXXIII. törvénycikk hozza létre Hajdú vármegyét. E törvényt megelőzően Szabolcs és Bihar vármegyék osztoznak a mai megye területén. Ezen kívül voltak a korábbi szabad hajdúkerületek, Debrecentől északnyugatra (Bőszörmény) és délkeletre (Hajdúvámospercs) elterülő, közigazgatási értelemben is körülhatárolt területeivel. Végül létezett Debrecen „ szabad királyi város"hatalmas kiterjedésű, a Tiszáig és a Kőrösökig elnyúló birtoka. Ez is önálló, a vármegyéktől független, a városhoz tartozó közigazgatási egység volt. Hajdú vármegye pedig három megye évszázados fennállása után, 1950. aug. 1-től változik Hajdú-Biharmegyévé, bekebelezve a Trianon után kettészelt Bihar megye magyarországi harmadát. Debrecen város fejlődése ezért elválaszthatatlan a megyék fejlődésétől, s ezért az úthálózat kialakításában is nemcsak szerepe és jelentősége volt, hanem abban tevőleges részt is vállalt (Hortobágy-híd és a hortobágyi mátai útépítésben). Ezért szükségesnek tartottam a város történetével is röviden foglalkozni. Hajdú-Bihar megyét mint közigazgatási egységet, topográfiai viszonyai szerint négy, egymástól határozottan elkülönülő tájegységre lehet osztani: 1. A Hajdú hát az a terület, amely a Balmazújváros-Hajduszoboszló-Derecske vonala által alkotott félkör és a Hajdúdorog-Hajdúhadház-Hajdúsámson vonalközé esik. 2. A nyírségi rész a Hajdúhát fölött, attól északra eső terűletek. 3. A Keleti-főcsatornától nyugatra a Tiszáig terjedőterület a Hortobágy. 4. A Hajdú hát és Hortobágytól délre eső terület a bihari síkság a Sárréttel. A Hajdú hát a környező síkságból 15-20 méterrel kiemelkedő földhát. Rajta a nyírségi tájak felől déli irányba futó vízfolyások, a Tócó, aKállo és a Kondoros, általában vízben szegények, medrük jobbára csak tavasszal telik meg vízzel. A Hortobágy valaha igencsak kanyargó folyó, ma a vízszabályozás után lomha, lassú folyásával járja be a Hortobágy síkját. A megyei utak történetéhez felkutatott adatokat és eseményeket a felhasznált irodalom anyagán felül a megyei levéltárban és az igazgatósági irattárban sikerült fellelnem. Segítségemre voltak azonban a volt Allamépítészeti Hivatal és az igazgatóság idős műszaki dolgozóinak visszaemlékezései és rendelkezésemre bocsájtott fényképes emlékei. Segítségükért ezúton mondok köszönetet Barta Dániel oki mérnöknek, Egri Alajos útbiztosnak és Kalács ka János igazgatónak. Végezetül a rajzok elkészítésénél nyújtott segítségükén! Kotricz Ferencnél és Pacsura Istvánnét illeti köszönet. Debrecen, 1989. február hó 19. SIMONYI ALFONZ oki. mérnök 5