Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

A megtorpanás évei

===== ^7 I W ========= A megtorpanás évei Az 1981-83 közötti évek közúti szempontból forduló évnek bizonyultak, sajnos, nem kedvező irányban. A házilagos fenntartások terén ugyan önvigasztaló és önnyugtató volt a „szinten tartás" elmélete. A vállalati kivitelezésben egyértelmű elvként érvényesült az elindított korszerűsítések befejezése. Ezzel a korszerűsítések, ki tudja milyen hosszú időre szólóan, minimálisrazsugorodtak. E három év öszszes útkorszerűsítése 16,0 millió forint értékű volt, amiből a 4. szl főút hajdúszoboszlói bevezető szakasza és jelzőlámpás csomópontja valósult meg. Folytatódott, illetve befejeződött a debreceni Petőfi téri átépítés is, ami ugyancsak 4. sz. főúti szakasz. És ezzel vége! Egy bekötőút épült még meg: Görbeháza-Hajdúnánás között, közel 7 km hosszban. A vállalati út-hídjavításokra fordított költségek éves értéke ugyan még átlagosan 145 millió forinton tartja magát. Ez azonban az előző öt év átlagához (188 millió forint) képest közel 30 %-os visszalépést jelent és így a burkolaterősítésekre még kevesebb jutott: 78,2 millió Ft/év! Érthető tehát, ha e három év alatt mindössze 100 km burkolaterősítésre futotta (36,036,0-28,0 km évi ütemmel) és az erősítés mértéke is átlagosan csak 5,5 Hecm. 1981. évben az erősítések 60 %-ban az alsórendű utakra jutott, 1982-ben már csak a 17 %-a, és végül 1983. évben alsórendű úton már nem is készült erősítés. Ezt magyarázza az is, hogy minisztériumi szorgalmazásra kísérletképpen a 4. és 42. sz. fú utakon vékonyaszfalt, azaz: vízáteresztő, nagy hézagtérfogatú (Drain) aszfaltrétegek épültek. A kísérletet követő ében, ugyancsak a 4. sz. főúton, Kába és Hajdúszoboszló között, közel 10 km hosszban épült ilyen „drain"-aszfalt. Ez azonban, a kötött talajú környezetben elsározódott, hézagai eltömődtek, a vizet már kivezetni nem tudta és így kifagyott: alig három év múlra újra asztatfozni kellett. Első ízben főúton és vállalati kivitelezésben ekkor készült bitumen-emulziós bevonat a 48. sz. főúton, két szakaszban: egyés két rétegben. Ennek kivitelezésénél történt az új „KZT" típusú önjáró zúzalékterítő gép „bejáratása", sajnos nem nagy sikerrel: a gépen, annak zúzalékputtonyán két embernek kellett kuporognia, s időnként farúdakkal bökdösnie a puttonyba boltozódott zúzalékot. Persze, később a gép bizonyos átalakításokkal kitűnően bevált, első munkája azonban látványnak is meghökkentő volt. Maga a felületi bevonat, s elsősorban a kétrétegű, nem a legjobban sikerült, mert a következő évi nyári kánikulák alkalmával a pálya felületén a bitumen lucskossá olvadt, „felizzadt". A burkolatfelület 0/5 zúzalékkal történő kezelése ellenére még évekig kellett az izzadó burkolatot utókezelni. Vállalati kivitelezésben befejeződik a 33. sz. főúton a Hortobágy-kőhíd felújítása, aminek egy hibája az utókorra maradt. A csárda felőli hídfő kapuzata két oszlopát — a Műemléki Felügyelőség ragaszkodása miatt — téglafalazatból kellett újjáépíteni. Még attól is elzárkóztak, hogy a téglaoszlopban — tehát rejtetten — vasbeton erősítő, merevítő rudakat építsenek be. S az eredmény: a felújítás utáni forgalomba helyezést követő néhány nap múlva egy ismeretlen, nagyméretű mezőgazdasági jármű vagy gép — az oszlopot kidöntötte. Azóta is, évente hol az egyik, hol a másik oszlopot döntik ki. Másik jelentős hídjavítási jogcímen készült munka volt a debreceni homokkerti felüljáró nyugati oldalának átépítése. A város ugyanis megépíttette a hídhoz csatlakozó városi főforgalmi útját, a keleti tehermentesítő utat. A csatlakozás miatt a nyugati hídfő átalakítására volt szükség. Az átalakítással egy időben — ami a híd forgalom előli teljes elzárásával történt — kicserélték a dilatációs szerkezeteket a híd mindkét végén, majd a pályalemezt — a burkolat lehántása után — műgyanta vízszigetelő réteggel látták el. Egyúttal a vasbeton szegélyek — gerenda és járda — betonfelületeinek homokfúvásos letakarítása után, ugyancsak műgyanta bevonattal való ellátása is megtörtént, betonkorrózió elleni védelemként. További hídmunkaként elkészült egy Keleti-főcsatorna híd utófeszítése és három kishíd szélesítése. Hídkorszerűsít és nem volt, de folyamatban volt a 42. sz. főút 41 + 574 kmsz. új Berettyó-hídjának építéstervezése. Valamennyi főúton kiépülnek az autóbuszmegállók öblei. A vállalati jogcímről, de házilagos kivitelben Debrecen több csomópontjában portálszerkezeteket építettek az útbaigazító táblák elhelyezése céljából. E három év telepfejlesztési költsége szinte meghaladja az előző tíz év ráfordításait (37,2 millió forint). A legnagyobb arányú költségfelhasználás az új debreceni (Diószegi úti) telepépítésnél volt (közel 19,0 millió forint), ahol megépült a teljes közműellátás (víz-, gáz-, csatorna-, elektromos es távbeszélő bekötés), valamint a bekötőút építése. Elkészült az iroda- és a garázsépületek vázszerkezete is. A debreceni központi telephelyen — a korábban már említett — térburkolás és jelzőlámpa műhelyépület, valamint a központifűtés-rendszer bővítése. Végezetül a sápi bitumentároló telep rekonstrukciója és a szociális épületének felépítése fejeződött be. A házilagos fenntartásban e három év alatt, alapvető elvekben változás nem történt; erősen takarékos karbantartást kellett alkalmazni, ennek jegyében indult el a saját kivitelezésű emulziós bevonatok készítésének gyakorlata, továbbá az emulziós keverékek kátyúzás céljára történő előállítása és ezek kátyúzásnál való beépítése. A keverék előállítása — a korábban cementes stabilizációs keverék előállításához használt Cseri-féle folyamatos keverőben történt. Az emulziós keverék használatának előnye volt a kora tavaszi használhatóság, de hátránya voft, talán a keverékgyártás összetételi elégtelensége miatt, hogy tapadási, ragasztó készsége nem volt kifogástalan. A kátyúzás végrehajtása általában a burkolatok fajtáinak igénye szerint, öntött aszfalt, betonrendszerű, kötőzúzalékos és bitumenemulziós keverékekkel történt. Az első kettő vállalattól vásárolt, a többi saját előállítású keverékből. Az árak emelkedése változatlanul tartott. Például a kátyúzásé egy év alatt 17 %-kal, a felületi bevonatoké 30 %-kal, az itatott hengerlésé 24 %-kal, az aszfaltszőnyegé pedig 11 %-kal emelkedett. Ezért a költségvetési támogatások szinten tartása a teljesítmények mintegy 15 %-os csökkenésével járt együtt.