Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Az aszfaltszőnyegek évei - Útpályák korszerűsítése és fenntartása

WII r1. A méretezési élettartamot le kellett szállítani, 5 rnajd 3 évre. Ezzel eljutottunk az elégtelen vastagságú „szőnyegekhez", aminek végül is a finiserrel beépíthető legkisebb vastagság szabott határt. 2. A kiegyenlítéshez felhasznált aszfaltmennyiségeket is beszámítottuk az erősítésbe. 3. Használjunk olcsóbb és vastagabb kavicsaszfaltot: csak folyamkavics adalékkal (U-35 j. aszfalt), vagy eruptív zúzalékkal kissé javított (JU-35 j.) aszfaltot, annak ellenére, hogy a folyamkavics kopásállóságának és kavicsszilárdságának elégtelensége ismert. 4. Az aszfaltkeverésnél tűrhető határig kell leszállítani a bitumenmennyiséget Az eredmény az aszfaltok idő előtti „kiszáradása", fészkesedése, majd kátyúsodása. A táblázat adatainak elemzése a következő megállapításokhoz vezet: — A rendelkezésre bocsájtott forrásoknak közel a fele, kisebb-nagyobb ingadozások mellett, a burkolatok fenntartására került felhasználásra. Ez az arány az 1971-80 közti évtizedben, átlagosan 44 %ra esik, majd 1981-83 közti években tovább csökken 40 %-ra. — A burkolaton kívüli területek — a padkák, árkok stb. —fenntartása hihetetlenül csekély arányt képvisel. Ezen a téren gyakorlatilag alig történik valami! Pedig egy-két belvizes tavasz már eddig is megmutatta a vízelvezetés elégtelenségeit. — Az üzemeltetési költségek 20 % körüli ingadozása reális, figyelemmel a forgalom és főleg annak biztonsága által, a forgalomtechnikai felszereltség iránt támasztott igényére. — Az üzemeltetés 1961-65. évi irreálisan magas arányának magyarázata az, hogy itt került elszámolásra a teljes útőri állomány tevékenysége, illetve bérköltsége. —Az egyéb tevékenységek költségaránya a jelentéktelen, alig 5 %-ról húsz év alatt hihetetlenül megnőtt: a hatszorosára! Ugyanis itt szerepeltettük az igazgatási és építtetői tevékenység, az állóeszközök beszerzése és pótlása, a segédüzemi termelés és a bérmunkák költségeit, amelyek a kezdeti szerény növekedés után nagyon nekilódultak. — Külön említendő a bérmunkák alakulása: 1961 65 között még egyáltalán nem végeztek munkát idegen megrendelők számára. 1976-80 között már 78 millió forint értékű az idegeneknek végzett teljesítmény. A magyarázat: a gépesítés fejlesztése komoly mértékű fenntartási kapacitást hozott létre. A költségvetési támogatás reálértékének stagnálása, majd fokozatos csökkenése, kényszerítően hatott a 5. Uj vékony-aszfalt technológia bevezetése. Erre azonban csak a következő, 1980-as években vitte rá a kényszer a szakmát. Úgyszintén az energiatakarékos emulziós keverékek alkalmazására is. A vállalati út-, hídjavítási forrásból került sor nyolc Keleti-főcsatorna híd felújítására: két esetben utófeszítésre, három esetben dilatációs szerkezet cseréjére és minden hídnál utólagos pályalemez szigetelésre. További hat kishíd saját, házilagos erővel történő szélesítésére is sor került. A házilagos fenntartási ráfordításokat, azok tartalmi összetételét, az összes költségből képviselt arányaival, az előző időszakokhoz való összehasonlításban mutatja a 18. sz. táblázat. 18. sz. táblázat szabad kapacitások ésszerű kihasználására. A bérmunkák növekedéséhez nagymértékben járult hozzá 1974/75. évben a jelzőlámpa-szerelő és karbantartó egység létrehozása. Ez a tevékenység a fél országra kiterjed és mind a tanácsi, mind a KPM nagyforgalmú csomópontjaiban jelzőlámpa-berendezések szerelését, karbantartását jelenti. — A segédüzemi termelés — kötőzúzalék, majd stabilizációs keverék gyártása — a hatvanas évtized második felétől, a 300 kg-os aszfaltkeverők és telepek általános felújítása után lendült meg, majd a C25 keverőgép Hajdúnánáson történt üzembe állítása után évi 15-20.000 to mennyiséggel kulminált. Az kétségtelen tény (lásda XVIII. sz. mell), hogy a ráfordítások összege abszolút mértékben jelentősen növekedett: az 1961 -65 közötti 131 millió forintról —1976-80 közötti évekre 581 millió forintra nőtt. De az is igaz, hogy ez volt a csúcs, mert ettől kezdve, évente folyamatosan csökken. A ráfordítások 1980-ig tartó növekedési folyamata mögött rejlő tényekre világít rá a 27. sz. ábra is, amely a legnagyobb tömegű munkák, a kátyúzás, a felületi bevonatok és az itatott hengerlések tényleges árainak alakulását mutatja be. Az árak emelkedési trendje évi 11-25 % között változik, s ezzel együtt látszik haladni a költségek növekedése is, 27 %, majd 25 %/év értékkel. Drasztikusan fordul a helyzet 1981-től, amikor á ráfordítások évi átlagban 37 %-kal csökkennek. Belátható, hogy a teljes ráfordítások 1980-ig tartó növekedését az árak emelkedése teljesen felemészti, ami a karbantartás színvonalának szinten tartását jelenti, ám csak az 1981-ben bekövetkezett ráfordítás-csökkenésig. A burkolatfenntartás legnagyobb költségfelhasználója az évtizedben a kátyúzások és a pályaszélesítések. Az 1971 /72. évi tél és tavasz különösen nagy kárt tett a burkolatokban, ami 1971. és 1974. közöt1961-65 1966-70 1971-75 1976-80 1981-83 burkolatok fennt. 45,0 % 57,4 % 49,4 % 38,9 % 40,4 % burk.-on kívüli területek fennt. 9,7 % 7,2 % 7,5 % 3,9 % 6,5 % - 'üzemeltetés 40,8 % 24,4 % 17,9% 21,0% 20,5 % egyéb tevékenység és regié 4,5 % 11,0 % 25,2 % 36,2 % 32,6 % Ossz. ráfordítás (eFt) 130.574 218.390 312.609 578.220 412.118