Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

A III. ötéves tervidőszaka

VilV tonszerkezetű hídja. A balmazújvárosi út csatlakozásától Kába felé eső szakasz építése a következő tervidőszakban folytatódik. — 42. sz. Püspökladány-biharkeresztesi főúton Püspökladány-Báránd között 7 km hosszban burkolatszélesítés és erősítés süllyesztett szegéllyel. — 35. sz. Nyékládháza-debreceni főúton Polgár átkelési szakasz korszerűsítése csapadékcsatornával, kiemelt szegéllyel. — 3321. j. Balmazújváros-hajdúszoboszlói öszszekötő út korszerűsítése teljes hosszban, szélesítés 6,0 m-re, süllyesztett szegéllyel, erősítve kötőzúzalékos aszfaltmakadámmal. A kiépítés értéke elérte a 50 mFt-ot. — 3325. j. Tiszafüred-polgári összekötő út Tiszacsege-Cserepes közti szakaszának szélesítése 6,0 m-re, és itatott makadám rendszerű erősítése. — Kisebb korszerűsítések Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Nádudvar településeken átvezető szakaszon. A növekedés gyermekbetegségei jellemzik az időszak útkorszerűsítéseit: a kivitelezések hihetetlenül elhúzódnak, a kivitelezők menet közben változnak, s az időjárás is akadályozza az építést. Ritka az az építési munka, mely három-négy évnél hamarabb elkészül. Tanulságos legalább egynek az eseményeit leírni. A Gáborjánba bekötő út (48109. j.) 1 + 592 kmsz.ben lévő Berettyó-híd átépítése: a két szélső nyílás újként, a középső acélszerkezeti megerősítéssel. A híd 87,7 m hosszú. Szerződéskötés 1964. évben történt, s a hídépítés 1968-ban fejeződik be. Közben az építést a Közlekedésépítő Vállalattól átveszi a Hídépítő Vállalat. Majd a jeges árvízre tekintettel épített hídprovizórum 1967-ben elbontásra kerül. Ezalatt a hídépítés többet szünetelt, mintamennyi időt építéssel töltöttek. Az elvégzett jelentősebb hídkorszerűsítések: — A 4. sz. főút 175 + 405 kmsz.-ben lévő Hortobágy-Berettyó csatornahíd (apavári) átépítése, közvetlenül a régi acélszerkezetű híd mellé vasbetonszerkezettel. Az építés 1966-1970 között történt. — A 47. sz. főút (Debrecen-Szeged) 38 + 094 kmsz-ben új Berettyó-híd építése Berettyóújfaluban 3 nyílással, 93,0 m hosszban, vasbetonszerkezettel, ideiglenes provizórium mellett. A kivitelezés 1964. szeptember 18-án kezdődött. A híd építése 1968-ban, a provizórium elbontása 1969-ben, a hiánypóilások és elszámolás 1970-ben értek véget. — Csökmő-sarkadkeresztúri (4223. j.) 8 + 333 kmsz.-ben lévő Sebes-Körös hídjának középső 30 m hosszú nyílásában lévő „HERBERT" híd cseréje új rácsos acélszerkezettel, a szélső nyílásokban a vasbeton pályalemezek erősítése. A munka kezdete 1965-ben, teljes befejezése 1967-ben történt. — Debrecen-biharkeresztesi (4808. j.) út 6 + 330 kmsz.-ben lévő I. Főfolyás csatorna hídját ért árvízkár miatt 1967-68. években kellett helyreállítani. A bekötőút építési program túl szerény volt: egyetlen út építésére került sor. Ez a Szokolykertre vezető volt, s ez sem volt sikeres. Az 1969. évre elkészült út átvétele selejtes minőség miatt elmaradt. A kijavítás 1970-ben készült el, majd a vasúti fénysorompó építésével 1971-ben. befejeződött. A korszerűsítések végrehajtása is zilált volt. Utólag úgy tűnik, a távlati koncepció és a megfelelő előkészítés hiánya, de a kivitelező elégtelen felkészültsége is okozói a kivitelezés elhúzódásának, a nem mindig megfelelő minőségnek, esetenként a selejtes produkciónak. E zavarokra utal, hogy 1968. évben 31 mFt összegű kifizetés történt az előző évről áthúzódó, illetve az előző évben műszakilag teljesült munkákért. Másrészt: 1966-ban az év elején tervezett 64 mFt értékű korszerűsítési előirányzat évközben hat alkalommal került módosításra 37-60 mFt közötti értékekkel, ami eléggé nagy bizonytalanságra utal. A vállalati teljesítményeket a mellékleten mutattuk be. A korszerűsítések mellett fokozatosan kialakult a hálózat karbantartási-felújítási jogcíme: „Vállalati út, hídjavítás". E jogcímről történik kezdetben a hagyományos hengerlési, kötőzúzalékos és öntöttaszfalt technológiák alkalmazásával a burkolatok felújítása, vagy az elemi események okozta károk helyreállítása. Később szinte kizárólag a hengerelt aszfalttechnológia szerinti burkolaterősítések forrása lett. Ezzel együtt a jelentősebb hfőjavításokra is lehetőséget adott. Az igazgatóság fenntartás-, üzemeltetési tevékenysége a tervidőszak alatt 225 millió forint költséget produkált, mely költségnek 59 %-át a burkolatok fenntartására, fejlesztésére fordította. A burkolatok javítása, fejlesztése érdekében produkált jellemző teljesítmények: — közel 5 miljjó m burkolat portalanítása (4.992.826 m

2

) — 2,8 millió rn burkolati záróréteg készítése, — 420 ezer m aszfaltszőnyeg hígított bitumenes kötőzúzalékból, — 281 ezer m burkolatmegerősítés itatásos hengerléssel. E teljesítmények igen tiszteletre méltóak. Az időjárási körülmények miatt igen rövid időtartamú építési idény mellett évente több mint 1,5 millió m burkolatfelületen végezni bitumenszórási munkát, nem könnyű dolog. Annál is inkább, mert a nagy mennyiségű felületi portalanításokat csak 1962-ben kezdték, tehát kevés volt még a tapasztalat és a szükséges gép. A portalanítások erőltetett ütemét igazolja az is, hogy a fenntartási gépek közül a bitumenszórók kihasználtsága évről évre megközelíti a 200 %-ot. Ez magyarázza azt is, hogy a gépbeszerzések között többször is szerepel bitumenszóró gépkocsi és felépítmény beszerzése. A burkolatfejlesztések között viszonylag szerény, (128 ezer m ) évente alig 26.000 m teljesítménnyel szerepel a burkolatok kiszélesítése. Ennek magyarázata, hogy a forgalom zömét lebonyolító főutak, az elvégzett és folyamatosan tartó korszerűsítések eredményeként, a két forgalmi sávú közlekedésre alkalmasak. Az alsórendű utakon pedig a forgalom lényegesen kisebb, a főutakénak alig negyede. Az alsórendű utak szélesítésének szükségessége tehát ekkor még nem következett be. Az időszak alatt két ízben is jelentős ár- és belvízkárral kellett megküzdeni, illetve azok helyreállítását elvégezni. Az elsőt az 1965/66. év téli csapadék, és az 1966. és 1967. évi belvizek okozták, melyek helyreállítása kimutathatóan a 35 mFt-ot meghaladta. A második az 1969/70. évi tél után bekövetkezett olva-