Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - A közutak újjáépítése a felszabadulástól az igazgatóság megalakulásáig

VIIV lapát, 409 db kavicsvilla, 294 db fatalicska, 162 db fémtalicska, 20 db kövezőkalapács és végül 3 db szintező műszer, 1 db rossz állapotban lévó egyetemes műszer és 5 db acélmérőszalag. A felsorolás önmagáért beszél! Persze, használt már a vállalat az 50-es években 500 literes bitumenmelegítő üstöt is, de 50 literest is! Első ízben beton és kockakő burkolatok hézagkiöntéseihez, amikor a felmelegített folyékony bitument — bőrkötényes, védőkesztyűs útőr — vödörbe eresztette ki az üstből, majd kőműveskanállal — „cserpák" — öntötte a hézagokba (15. sz. ábra). Nem is veszélytelen volt ez a munka! A gépesítés fejlődésének első foka a bitumennel itatott makadám szerkezetek építésénél következett be. A használatos bitumen itt is hordós, „UB" jelű volt, amelyet speciális szóró (16. sz. ábra)üstükben felolvasztottak, felmelegítettek, majd kiszóráshoz szükséges kompressziót kézi működtetésű fújtatóval állították elő. A gépek közül a levontatta tömörítő hengert érdemes megemlíteni, mint múzeumi értékű „gépet". Ez nem volt más, mint egy 130-180 cm átmérőjű és 100-130 cm széles acélhenger vonórúddal ellátva. (11. sz. ábra)k hengert vízzel megtöltve használták, súlya így 2 és 9 tonna között volt változtatható. Az 1950-es évek végére ezek fokozatosan kiszorultak és helyüket a kis önjáró motoros hengerek váltottak fel. A nagy gőzhengerek közismertek voltak. Hivatalos nevük „gőzüzemű úthengerlő" volt. Ezek ellenére a vizes makadám technológia alkalmazása még túlsúlyban volt. Még 1949-1950-ben is előfordult, hogy az út padkáján tárolt terméskőből ott helyben, kézi kalapáccsal törték a követ, s állítottak elő a zúzottkövet. Még az osztrák birodalmi építészeti hivatal elrendelte 1854. évben, hogy az építéshez, fenntartáshoz a kőanyagot az út mellett, prizmában kell tárolni. S ehhez az úttöltésen pótpadkát kellett kiképezni 200-300 m-ként. A prizma előírt méretei: hossza alul 15 láb, fent 11; szélessége 4 és magassága 2 láb, így térfogata 54 „köbláb", azaz 1/4 „köböl" kb. 1,3 m . A prizma, illetve annak alkalmazása száz év múlva is tartotta magát. Az 1954. évben kiadott „útőri kézikönyv" úgy oktat ki erre, „a messzi talicskázások és szállítások elkerülése végett, a fedanyagot 1,00 legfeljebb) 2,,00 m-es halmokba rakjuk". (17. sz. ábra)A 2 m -eshalomméretei:hoszszúság lent 5,0, fent 3,0 m, szélessége 1,5 m és magassága 1,5 m. Helyenként még ma is megtalálhatók ezeknek a kavicsprizmáknak készített „pótpadkák". Ezek szükségességére a magyarázat: „az út koronáján elhelyezett fenntartási kőhalmokat a forgalom, az állatcsorda széttiporja és nagyon sok anyag kárba vész, ha az árokba hullik vagy azt a padkába tiporják." Az 1952/53. évi tél elég sok kárt okozott az utakban, ami ráirányította a figyelmet a téli forgalom körülményeire, de ennél is jobban a tavaszi olvadáskori feladatokra. A téli feladatok ekkor kizárólag a hóeltakarításra, a hófúvások elhárítására korlátozódtak. 1953. évről keltezett — talán az első ilyen tárgyú — KPM-utasítás (7311/2-18/1953. (IX. 1.), amely a tanácsi közlekedési osztályok feladatává teszi a téli forgalom biztosítását (1954. évtől új szervezet van!). Eldősleges feladatnak tekinti az információs hálózat létrehozását. A hóeltakarításnál előírja a sürgősségi sorrendet: a hófúvás megszűnését követő egy órán belül el kell kezdeni a hóeltakarítást, elsőnek a bánya- és ipartelepekhez vezető utakon, majd a menetrendszerű autóbuszok járta utak következtek. A következő évben elrendelték, hogy a kirendeltségek a tél folyamán az útfenntartó vállalattal közösen ügyeletet tartsanak, másrészt, hogy a téli gépek — homarók, hóekék—felkészítését október hó 20-ig el kell végezni. S ekkor már felmerül a pályák téli csúszósságának a problémája is. A KPM ezért elrendeli (733/5/1954. (IX. 1.), hogy az útpályák csúszóssága 15. Bitumen előmelegítő üst Kézi szi\/ottL/ü G5- szöro/ej tő/77/ő/nek csai/okozosa 16. Bitumenszóró üst Kavics-prizma pót-padkával ellen homok-, salak- vagy zúzalékszórással kell védekezni. A szükséaes szóróanyagokat az út padkáján kell tárolni. A hóeltakarítás eszTcözei a kezdetben csak lóvontatásu hóekék, amelyek fából készültekés egy vagy két pár ló vontatta. A faekék könnyűek vol-