Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - A reformkortól az első világháborúig

Makadám burkolat szerkezete 10. A vizesmakadám pályaszerkezete Korszakot nyitó volt gróf Széchenyi Istvánnak „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezéséről" szóló országgyűlési javaslata, amely a magyarországi közlekedési rendszert tervezte megvalósítani elsősorban vasutakkal és azokat kiegészítő közutakkal. A törvényjavaslatból — mint már annyiszor a magyar történelem során — a szabadságharc bukása miatt akkor szinte semmi nem valósult meg. Az elnyomás Bach-korszaka alatt azonban a közúti közlekedésben, annak szervezeti kialakításában, de még az útépítésben is bizonyos előrehaladás mégis történt. Az „oszd meg és uralkodj" elvének megfelelően az országot négy tartományra osztják: Magyarország, Horvátország, Bánát és Erdély, ez utóbbi Nagyszeben fővárossal. Bihar tehát — a mai megye déli része — erdélyi közigazgatási terület lett. A többi szabolcsi és hajdúkerületi részek magyarországiak maradtak. A vármegyei rendszer keretein belül 1850-51 között egy-egy tartományban kerületi építési igazgatóságot hoztak létre, melyek megszervezték a megyei és járási építészeti hivatalokat. A hivatalokhoz mérnököket osztottak be. Egy császári dekrétum a teljes birodalmi úthálózatot — s így a magyarországit is — állami útnak minősítette. Az utakat: a/ állami, b/ országos és c/ községi utak csoportjára osztotta. Előírta, hogy az állami utakat a birodalom költségére, az országosakét közmunkával, a községieket a község költségével kell építeni és fenntartani. De ezen belül valamennyi, a településen áthaladó útszakasz építése és fenntartása a községi elöljáróság feladata. Az utak e rendszerében a mai megye területén egy állami út volt, a Debrecen-nagyváradi, ám nem a mai nyomvonalán, hanem Nagykereki-Székelyhíd felé. Állami út vezetett pl. Pozsonyba, Kassára, Sopronba stb. A Debrecenbe és Váradra Szolnokon át vezető út nem került állami minősítésre, hiszen az Alföldön egyáltalán nem voltak kiépített utak, újak kiépítését pedig az osztrák birodalom nem vállalta magára. Az állami utakat névvel látták el, szelvényezték, s a szelvényeket mérföldkövekkel jelölték. Meg kell jegyezni: német precizitásra vall, hogy az építészeti hivatalok a pontos nyilvántartások elkészítésén felül azt is részletesen előírták, hogy a fenntartáshoz szükséges követ milyen méretű útmenti prizmákban kell tárolni. A politikai enyhülés vezetett oda, hogy 1860-ban elismerték a magya/ alkotmányt és visszaállították a magyar kir. kancelláriát. Az utak építése és fenntartása terén ez sem hozott változást. Az 1867-es kiegyezéstől kezdve a magyarországi úthálózatot különállóan tartja nyilván az államigazgatás: 693 mérföld (5218 km) tartozott ekkor az állami úthálózatba. Az országos és községi utak kategóriája továbbra is megmaradt. A magyar minisztertanács megalakulásával az útügyi igazgatás a Közmunkaés Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe került. A minisztérium szervezetén belül öt kerületi középítészeti felügyelő feladata a minden vármegyében, még a kiegyezés évében létrehozott Államépitészeti Hivatal (AÉH) útján az útügyi igazgatást ellátni. A mai megyei úthálózat egy részét a nyíregyházi, egy részét a nagyváradi hivatal igazgatta. A területi határ közelítően a mai 4. és 48. sz. főutak vonala (Püspökladány-Debrecen-Nyírábrány) képezte. A hivatalok több útmesteri körzetet képeztek, ahol az útmester (a törvényhatósági utakon: útbiztos) irányította útőrök (útkaparók) végezték a fenntartást a rájuk bízott 4-6 km-es útszakaszon. A XIX. század utolsó évtizedeiben az útépítés és -fenntartás nagy technológiai fejlődésen ment át. Kiterjedten kezdik alkalmazni a kőburkolatok mellett a makadám rendszert (10. sz. ábra), bár a kivitelezés zömében kézi munkával történik úgy, hogy az útra kiszállított terméskövet helyben, kézi kalapácsokkal törik. Az első úthengerek levontatta, vízzel töltött hengeres tartályok (11. sz. ábra), majd 1890-ben megjelenik a gőzhenger is. Az állami minősítésű úthálózat hossza 7.177 km, a megyei (törvényhatósági) pedig 33.562 km. Az állami utak közel 75 %-a már kövezett út. Az 1895. évről származó állami utak jegyzéke szerint Hajdú és Bihar megyén áthaladó egy ilyen állami minősítésű közút volt: a Debrecenfehértemplomi (Fehértemplom a mai Jugoszlávia területén, a Duna és a román határ közelében fekvő helység: Béla Crkva). Az út vonalvezetése: Debrecen—Nagyvárad—Arad—Temesvár—Versec—Fehértemplom. A másik állami út volt a Nagyvárad—Kolozsvár út. 1890-ben született az első közúti törvény, amely az utak osztályozásán felül az építés-fenntartás finanszírozását is szabályozza, ami az állami utak esetében egyértelmű volt, a többi esetében a rendtö/togy/lcí

s K >A^^^W^X^-: V/^/WA y/-& ^5. Vontatott úthenger/ő gép 14