Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A„tsinálatlan" és „tsinált" utak

A „TSINALATLAN" ES „TSINALT" UTAK Zsámbokí, 1592; Fredericus Witt, 1686) még egyáltalán nem jelölnek utakat. Ezek a térképek a kor szellemének megfelelően a helységneveket hol latin, hol magyar nyelven írják (pl. Sct.Thomasso, Angelhaza, Bátor). Még az 1766. évi Boehmiusféle térkép sem jelöl utakat. Fontos szerepet töltenek be az úthálózat kialakításában a postautak. A hazai első postajárat Bécs és Buda között létesül 1541ben, amely Buda törökké válásával meg is szűnik. A Bécs és Buda közötti mintegy 32 mérföld hosszú járaton öt postaállomás működött: Bruck, Óvár, Győr, Kocs és Bárok településeken. A királyi országrészeken Bécstől Pozsonyon át Kassáig vezetnek az új postajáratok, Kassáról pedig két járat is vezet Erdélybe. Az egyik Sárospatakon, Zilahon és Kolozsváron át Nagyszebenbe, a másik Tokajon át Nánás, Böszörmény és Debrecen érintésével Váradra visz, s onnan tovább Erdélybe. Különösképpen Bethlen Gábor fejedelem az, aki szorgalmazza az erdélyi postajáratok sűrítését. () nevezi ki erdélyi főpostamesternek Bornemisza Pétert, aki azután fejedelmi utasításra kiépíti a Váradról Gyulafehérvárra és Brassóra vezető postavonalat, valamint a Kassa és Szatmár közötti járatot. A törökök kiűzését követően egyre több postajárat indul be, különösen Erdélyben, hiszen itt még maradtak utak, nem úgy, mint a csaknem teljesen kipusztult Alföldön. Mindezek mellett a legjelentősebb postavonal a pozsony-kassai marad. Helyi vonatkozású az a postálkodásra vonatkozó levél, amelyet „Comes Johannes Csáky, Franciscus Thai és Michael Presteberg" iratRészlet Johannes SambncusZsámboki Magyarország /érképéről 1592-ből említi. Ugyanis a debreceni Rophoin báró kitüntetett szerepet visz a kunok elleni harcokban, amiért IV László király (1272— 1290) a bárónak adományozza Debrecent, birtokaival együtt. Ennek a birtoknak voltak részei az említett falvakkal együtt a Debrecentől délre elterülő hatalmas területek. Debrecen várossá fejlődésében meghatározó volt Mátyás király 1477. évi decretuma, amely Várad helyett Debrecennek adományozza a kötelező árukirakodási jogot. Itt említhető meg, hogy a mai megye északi területei Szabolcs, a déliek pedig Bihar vármegye közigazgatása alá tartoztak egészen 1876-ig. Debrecen azonban birtokaival együtt külön közigazgatási egység volt. Nos, az árumegállító jognak köszönhetően így lesz Debrecen a tiszántúli kereskedelem és természetesen a közlekedés fontos állomása. Messze földön híresek lesznek ettől fogva a debreceni nagyvásárok, melyek sokszor hetekig is eltartanak, s ahol számos külországbeli kereskedő is megfordul. A debreceni kézművesipar kialakulása és fejlődése is ennek az intenzív kereskedelemnek az eredménye. A város földrajzi fekvése adta, hogy a törökök megszállta területek, a királyi Magyarország és az önálló Erdély határán fekve, előnyére tudta felhasználni a kereskedelmi lehetőségeket. A török elől, vagy akár a fosztogató császári zsoldosok elől menekülőket befogadva, a város lélekszáma 20 ezer fölé duzzad s lesz az ország második legnagyobb városa. Az ország és benne a Tiszántúl geográfiai képét megjelenítő térképek, atlaszok között a legkorábbiak (Johannes Sambucus10