Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Nyírség

A NYÍRSÉG szigeti másodrendű főút. Az 1950. évi rendezéskor már ez a 48. sz. debrecen-máramarosszigeti, majd 1965-ben a 48. sz. debrecen-nyírábrányi másodrendű főút. És az változatlanul ma is. A második világháború végét követő esztendőkben ezen az úton fejlesztés csak később, az 1960-as években kezdődik. Miután Vámospércsig 1958-ban elkészítik a burkolatnak 6,0 m-re történő kiszélesítését, 1960-ban elkezdődik a kötőzúzalékos burkolat építése Nyírábrányig, illetve az országhatárig, minekutána a Vámospércs és Nyírábrány közötti részt is kiszélesítik 6,0 m-re. Az 1970-es években kezdődött burkolati megerősítések keretén belül az útvonalon végig, persze több ütemben, megtörténik a kétrétegű aszfaltmegerősítés. Az útnak debreceni szakasza keresztezi a debrecen-nyíregyházi vasúti pályát, ahol 1983-ban felépül egy 4 forgalmi sávos közúti felüljáró. A városból kivezető szakasz 4 forgalmi sávú, az 1,000 km szelvény táján kiépített csomópontig. 1985-ben e csomóponttól a város széléig épült a kerékpárút. Az említett közúti felüljáró rehabilitációja jelen, 1998. évben kezdődik. A Nyírség másik fontos útvonala a debrecen-hajdúsámson-nyíradony-mátészalkai út, amely a kezdetekben Debrecenből Szatmárnémetibe vezetett. így is emlegették: debrecenszatmárnémeti út. Ám ez az út is csak földút, amelyen alig van forgalom, és még kevesebb karbantartás folyik rajta. 1871-ben pl. itt is ellopják az egyik, Debrecen és Sámson közé eső hídnak előbb a karfáit, majd a hídlás pallóit is. Ekkor vita támad arról, hogy kinek kell a hidat kijavítania: Szabolcs megyének-e, vagy Debrecen városának. Amíg tart a vita, addig az út járhatatlan. De ez kit érdekel? Nyáron a vízfolyásban úgyis alig van víz, A debrecen-sámsoni út egy szakasza kerékpárúnál Debrecenben bárhol át lehet gázolni rajta. Esős időben pedig nagy a sár, akkor úgyis alig ül szekérre valaki. Majd 1877-ben már „Debreczen sz. kir. város a Debrecen-Szatmár út vonalát nem csak elfogadta, hanem azon a hidakat is, saját költségén elkészíttette (...) így hát a debreczen-sámsoni, úgynevezett »szíki-gyakori« útnak Hajdú megye területén való kiépítése elhatároztatik". Ennek végrehajtásához rendelnek ki Sámsonból és Vámospércsról összesen csaknem 2000 kézi és 400 igás napszámú közmunkát. Mindezek után az út Orosz János Hajdú megyei kir. mérnök által „részletesen kijeleltetett és a sámsoni elöljáróságnak átadatott" Most azonban Szabolcs megye köti meg magát. Kijelenti, hogy az út Szabolcs megyei folytatása „a törvényhatósági utak közé felvéve nincsen", ezért az út kiépítésével a továbbiakban nem foglalkozik. Hajdú vármegye tehát, mivel nem utasíthatja a szomszéd vármegyét, mindezt tudomásul veszi, megjegyezve, hogy a közlekedés ezután az „ezen úttal párhuzamosan vezetett debrecenvámospércs-szatmári úton fog történni amely úgynevezett ínséges államútként tartatikfenn". Végre ezután a főhatóság cselekvésre szánja el magát. 1883ban rendeletileg kimondja, hogy a debrecen-szatmári út nyomvonala a következő lesz: Debrecen-Vámospércs-ÉrmihályfalvaPiskolt—Nagykároly. Az érintett megyék kötelesek ezt az útvonalat a törvényhatósági utak közé fölvenni. Annak ellenére is, hogy Jelenleg az csekély forgalom által vétetik igénybe", s ezért egyes szakaszai netán „elgyepesedtek". Egyben elrendeli az utat „ínséges erővel, jelen irányban feltölteni". Ez ellen nincs apelláta! Szabolcs megye is köteles az úton lévő hidakat 84