Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Sárrét

A SARRET A földest csomópont látképe a 42. sz. főúttal ahonnan Újfalu felé Bihar vármegye fogja az utat tovább építeni. 1908-ban elkészül a Báránd és Püspökladány átkelési szakaszainak nyerskockakő burkolata. Végre 1912-re elkészül a kövesút Ladány és Báránd között. Latinovics Mihály, az államépítészeti hivatal főnöke azt javasolja a megyei törvényhatóságnak, hogy a nagyvárad-pesti útnak a rövidebb, Földes-Báránd-Ujfalu nyomvonal legyen kijelölve és az kerüljön kiépítésre is. Indokai között szerepel, hogy „a II alföldi transzverzális útnak Erdéllyel való kapcsolatát" is biztosítaná egy ilyen út. Ez az 1909-ben tett javaslat nem nyeri meg a közlekedési tárca tetszését. A válasz: „a javasolt megoldást nem találja teljesíthetőnek". Ennek ellenére Bihar vármegye törvényhatósági határozatot hoz és az Újfalu és Földes közötti utat a törvényhatósági utak sorába emeli. (E szakasz hossza 11,7 km.) Egynéhány évig nem történik semmi, majd a törvényhatóság ismét lép: 1912-ben hoz egy újabb határozatot. „A nagyvárad-budapesti közútnak a 0,000-2,840 km-sz. (ez Várad átkelési szakasza) és a 3,840-8,615 km sz. (Berettyó-Szentjános és Mezőkeresztes között), végül a Földes határában lévő 7,912 km hosszú szakaszok eredetileg a törvényhatósági utak sorába tartoznak. (...) Ezen útnak e legegyenesebb iránya az UjfaluFöldes-Báránd-Ladány útvonal lenne. (...) Ezen ügyben a Kereskedelemügyi Miniszter Úrhoz felirat intéztessék.". Majd így folytatja a határozat: „Nem szenvedhet kétséget, hogy ezen útvonal kiépítése (...) az egész vármegyére nézve jó kihatással lenne, ámde annak kiépítése, az amúgy is súlyos anyagi zavarokkal küzdő vármegyei közúti alapra át nem hárítható". Gondolbató, mi volt a minisztérium válasza, természetesen a kérést nem találja teljesíthetőnek. A közgyűlés azonban makacs. Mégis határozatba veszi az új nyom törvényhatósági útvonallá minősítését és annak szükséges kiépítését. A főhatóság ugyancsak hajthatatlan és kijelenti, hogy „a törvényhatósági közgyűlés határozatától a kormányhatóságijóváhagyást megvonja". Végül mégiscsak a vármegye szívóssága győz, és az 1913 és 1914 közötti években ezen a nyomon kiépül a kavicsolt út, 4,0 m széles makadámburkolattal, amelynek alapja „gödörkavics" volt. A két világháború között, különösen amikor Észak-Erdély átmenetileg ismét magyar fennhatóság alá került, megnő az útnak a jelentősége. Ezért is építenek 1937-38-ban betonburkolatot Püspökladány és Berettyóújfalu, majd 1941—1942-ben Újfalu és Nagyvárad között. Jegyezzük meg, hogy 1945-ben ez az út viselte a 4. sz. főúti megjelölést, és a neve budapest-püspökladánybihar-keresztes-kolozsvár-sepsiszentgyörgyi út volt. Ezen az 1948. évi 6100. sz. miniszteri rendelet változtat: ekkor lesz 69