Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A„tsinálatlan" és „tsinált" utak

A „TSINÁLATLAN" ÉS „TSINÁLT" UTAK Aszfaltkeverő telep Biharban Mezőpeterdnél következőket írja: „Az asphalt oly fekete állomány, mely lé­nyeges törettel és földgyantasággal bír, változó arányban szénből, könenyből és élenyből áll. Könnyen gyullad és vas­tagon gomolygó füstöt terjesztve, sötét lánggal ég el". (Köneny a hidrogén és éleny az oxigén.) Az aszfalt megjelenési formája lehet szilárd halmazállapotú, ezz„petrolkő" és folyékony, ez a kőolaj vagy „naphta". Építőanyagként való használhatóságá­nak feltétele a legalább 6%-nyi bitumentartalom. A nyers asz­faltkőből őrléssel porított aszfaltot állítanak elő. Ez már szállít­ható és az útépítés helyén újra felhevítve, még melegen beépít­hető. Vidéki a tanulmányában már az aszfaltburkolat építésének három változatát is ismerteti, éspedig a tömörített, vagy „comprirné", az öntött, vagy „coulé" és az „aszfaltbeton" bur­kolatot. A jó aszfaltburkolat fontos előfeltétele - szerinte - a bedolgozáskor alkalmazott megfelelő hőmérséklet, az út alap­jának egyenletes és száraz volta, végül az aszfalt alapanyagnak megfelelő tisztasága. Szűkebb pátriánk egykori szakemberei már 1872-ben értesülnek az új útépítési anyagról. A helyi napilap ugyanis közli a hírt: „városunk országgyűlési követei (...) személyesen meggyőződvén Pesten, egy angol cég által a ter­mészetes asphalttal eszközölt burkolatnak nagy célszerűsé­géről". Pest városa ugyanis ekkor már építtet az említett angol céggel mintegy 16 000 négyszögölnyi aszfaltburkolatot. Egy évre rá Debrecen városában is jelentkezik egy bizonyos „Novell!" úr, aki felajánlja, hogy a Piac utcát teljes hosszában leaszfaltozza. Ajánlatát egyelőre figyelemre sem méltatják. Majd 1879-ben készül el az első aszfaltozott járda ugyancsak a Piac utca két oldalán. Ez azonban gyalázatosan rosszul sikerül, s emiatt a következő év a járdaburkolat javítgatásával telik el. Végül említ­sük meg, hogy már az 1870-es évek elején a Bihar megyei Dernán és Tataroson gazdag aszfaltlelőhelyet tárnak fel. Ennek kitermelésére és felhasználására alakul meg 1878-ban a „Ma­gyar Aszfalt Részvénytársaság". A századforduló táján „az alkatrészek vegyítést aránya szerint" már többféle aszfalt is­meretes, ám változatlanul csak a természetes aszfaltokat hasz­nálják útépítésre. A gyakorlatban leginkább használatosak a tömörített, az öntött és a hengerelt aszfaltok. De emellett feltű­nik a „sheet" vagy homokaszfalt, amely tiszta bitumen, mész­kőliszt és finom kvarchomok keveréke. Az öntött aszfaltoknak is két változata alakul ki: a bituminált mészkőből készülő, mely bitumenes olajkeveréknek zúzottkő-adalékkal való elegye, a má­sik a tiszta bitumenes aszfalt. Ez bitumenből, mészkőlisztből és kavicsadalékból áll. A hengerelt aszfaltoknál fontos szerepet kap a.„füler", azaz a töltőanyag. Korabeli vélemény szerint a fillér egyrészt „fixírozza" a homokszemeket, azaz rögzíti azo­kat, másrészt ez adja az aszfaltrétegvízzáróságát. Több elmélet születik a hengerelt aszfaltok keverési arányáról, amit kísérle­tekkel próbálnak meg igazolni. Az 1910-es években a hengerelt aszfaltoknak is új változata, „agőzhengeres" változat jön gya­korlatba, mégpedig ez is több változatban. A századforduló éveiben kezd elterjedni az útépítésnél a „beton" használata. Ennek a hidraulikus kötőanyagát, a „cementet" már a rómaiak is ismerték. Több mint egy évezred 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom