Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)

Átszervezés I. (1950. január 1.)

A vállalat helyzetét megkönnyítette az 1949. évben elkezdett és 1950. tavaszára befejezett építkezés. A műhely és a hómarógarázs épületében újabb helyiségeket alakítottak ki, ahol az adminisztráció egy része is működött. (Vas Gereben u. 18.) Sopron és Győr városának közútjai és hidjai állami kezelésbe kerültek, útfenntartási részlegük megszűnt. Sopron városa 1 mérnököt (bányamérnök), 1 technikust és 1 útőrt, Győr városa 1 útőrt adott át. A háborús károk helyreállítását meg kellett gyorsítani, ezért a Közlekedésügyi Minisztérium 10 millió Ft hitelkeretet biztosított a munkák elvégzésére. A vállalat 13 millió Ft értékű munkát végzett el. Az elszámolás a minisztérium által készített és kiadott diktált árakkal történt. A Közlekedési Osztály és a vállalat „tanulta" a kapott egységár irányelvét, mely elég sok vitát váltott ki. A kalkulációk nem egyeztek a már forgalomba került normafüzetekkel. 1951-ben központosítás történt. A nehéz úti gépeket (gőzhenger, tehergépkocsi) 2 db rezsikocsi kivételével és 1 db új személygépkocsival együtt az „ÚTIGÉPJAVÍTÓ ÉS KÖLCSÖNZŐ VÁLLALATNAK" át kellett adni. Az Útigépjavító és Kölcsönző Vállalattól 10 nappal előre állomásonként mennyiségi megjelöléssel igényelni kellett a tehergépkocsikat, a szállítási útvonal megjelölésével. A kőanyagszállítást vagy a bánya, vagy a MÁV „vagonhiány" miatt lemondta. Az összeszedett gépek rosszak voltak. Pl. a zúzalékszárító 7 t/óra kiírás mellett, évi átlagteljesítménye csak 54 t/nap volt. A közös kerületi felügyelőnek jelentettük, hogy az 1928-ban beszerzett gépek sohasem értek el ilyen rossz teljesítményt. Hasonló volt az úthengerek teljesítménye is. Új gépet nem vettek, a régiekből igyekeztek kihozni, amit lehetett. Az Útügyi Kutató Intézet 1953-ban gazdaságosabb, olcsóbb helyi anyagok felhasználására hívta fel a figyelmet és javaslatára a Mosonszentjános község által felajánlott ingyen gödörkavics bánya anyagát a vállalat megvizsgálta és technológiája alapján a szomszédos Mosonszentpéter község „Zsellér utcá"-jának cca 500 m-es makadám kísérleti szakaszaként, gödörkavicsos bitumenes stabilizációs burkolat és 2 cm-es homokaszfalt készült, gépi felszerelés hiányában forgódobokkal. Drága és lassú munka volt. A Közlekedési Osztály főfeladata a rossz, kiöregedett, keskeny fahidak helyett vasbeton hidak tervezése volt. További célkitűzések: a megyék székhelyeit és a járási székhelyeket 20 t-ás hidakkal és állandó pormentes burkolatú utakkal összekötni egymással. Nekünk saját problémánk is volt. Győr és Sopron között a vitnyéd—cenki szakasz egy gyenge minőségű kanyargós makadám pályás útszakasz volt. Sajnos állandó anyaghiány mellett a határövezetben lévő útszakaszok munkaerőhiánya is akadályozta az építést. Az útjainkon megindult nehéz tehergépkocsi-forgalom hatására az alapozatlan makadám kőpályák erősen kátyúsodtak, volt olyan szakasz is, ahol 8—10 cm-t le is süllyedtek. A brigádba összevont útőrök nem tudtak megfelelő munkát végezni. A nyári időszakban sok lett a guruló kő. A központilag elrendelt porozás sem segített, csak a közlekedést lassította a porfelhő. A később elrendelt „portalanítására fel kellett készülni. Folyékony, vagy hígított bitumenek fogadására a „Somlai" féle előírás szerint a MÁV engedélye után lehetett a ciszternákat megépíteni. A melegítéshez szükséges spirálokat és 2000 l-es „Timsina" féle permetező tehergépkocsikat az „Útigépjavító"-tól lehetett igényelni. A portalanítás helyéhez legközelebbi MÁV állomásokra a következő ciszternák készültek el: Vas megyében: 5 db (Szombathely 3, Bük 1, Hegyfalu 1) Veszprém megyében: 3 db (Pápa 2, Nagy-gyimót 1) Győr-Sopron 9 db (Móvár 3, Enese 2, Sopron megyében: 2, Gyömöre 1, majd Győrben 1) A bitumen szállításoknál is voltak nehézségek. Az első szállítmányok Zalaegerszegről érkeztek. A vasútállomás mellett földpartok között tárolt, a háború alatt összegyűjtött vizes pakurát kapott a vállalat 25-75%-os bitumen tartalommal. Hosszú ideig, amíg a víz el nem párolgott belőle, nem kötött meg. Pétről kapott a vállalat HB-2 anyagot. A MÁV nem elég igyekezettel szállította, nehezen, sokáig tartott a lefejtése, de az anyag jobb volt. Később a tapadásjavító anyaggal kezelt bitumen minősége jó volt, de kevés volt a kiutalás. 47