Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)

Római utak-hidak építése (Limes)

Magánosok saját költségükön nevük fennmaradására építettek utat. A birodalom útjairól Caracalla császár korában egy vonalrajzszerű térkép készült 12 db „toraszerű tekercsen" (6,30x0,34 m méretben), melyet 1594-ig egy délfranciaországi kolostorban őriztek. Ekkor Peutinger nevű délnémet könyvkereskedő szerezte meg. Róla TABULA PEUTINGERIANA-nak nevezték el. Tőle vette meg Savoyai Jenő herceg jelentős áldozattal és most a „Bécsi Múzeum" féltve őrzött kincse. A területünket érintő tekercset a Győr-Soproni és Kismartoni múzeumok közös kiállításán Győrött lefényképeztük és bemutatjuk. Nagyított másolatban a magyar helységnevekkel Ó-Budáig készült helyszínrajzot a könnyebb érthetőség kedvéért is elkészítettük. Másik ránk maradt forrás az ITINERARIUM ANTONINi, mely megfelelt egy jelenlegi Útikönyvnek, ugyanis ebben Összeírták az utak menti helységeket és pihenőhelyeket. A kinagyított helyszínrajzon látható egy fogazott vonalrajz, ahol a fogak helyei a megerősített helyeket és azok közötti távolságokat jelzik. A rómaiak útjaikat a mellékelt keresztmetszet szerint alakították ki, tehát az útalapot a fagyhatár alá vitték. Vízelvezetését a kőpálya oldalesésével biztosították. Tabu la Peutingeriana Másolat a magyar helységnevekkel A császárság idején a nagyobb forgalmú utakon, főképp városi utakon, idomított terméskő lapokat fektettek le és a hézagokat a Nápoly melletti ,,Pozzaoli"-ban talált anyaghoz hasonlóval töltötték ki. Az utak mellett mérföldköveket helyeztek el, és azokon a közeli helyiségek neveit és távolságát mérföldben feljegyezték. A kereket jól ismerték, a megtett távolságot a kerékre illesztett fordulásmérővel mérték. Különböző járműveik voltak, melyeket terhelésük szerint alkalmaztak. A legnagyobb érték a vontató erő: ló, szamár, öszvér volt. A súly, a terhelés megszabásával a vonóerőt és az utat kímélték. Nehéz terheket nem kerekes, hanem hengeres járművön szállítottak. Általában a könnyű járműveket, a lovas kocsit 1000 fontig (327 kg), a 2 lovas kocsit 1500 fontig (496 kg) lehetett terhelni. Mindezen utak a pannóniai kereskedelem ütőerei voltak. Béke idején zömmel a kereskedők használták, háborúban pedig a hadsereg gyorsan nyomulhatott elő rajtuk. így közvetve az utak is körzeműködtek, hogy Pannóniában a műveltség annyira kifejlődjék, hogy a szomszédos barbár népek műveltségét is felemelje, de ezt a népvándorlás megakadályozta és a kifejlődött kultúrát majdnem teljesen elsöpörte a föld színéről. 14