Gardi József: Csongrád megyei utak(1987)

IV. Az útfenntartás fejlődése a felszabadulás után

Ehhez a változáshoz kellett igazodni a korszerűsítési és a fenntartási munkáknak is. A vizes makadámburkolatok hosszát 10 év alatt egyharmadára sikerült csökkenteni. Teljes kapacitással folyt a portalanítás - ennek a korszaknak a legjellegzetesebb munkája, 1970-re már valamennyi útpálya portalanítása megtörtént. Közben folyt a hidak korszerűsítése is. 1968-ig 27 hidat megszélesítettek és megerősítettek. Erre az időre esik a röszkei határátkelőhely korszerűsítése. Ezt a munkát az igazgatóság házilagosan tervezte és elkészítette a nagylaki határátkelőhely korszerűsítési terveit is. Ezekben az években a közutak fenntartásában jelentős szerepet kapott a higitott bitumen. Mind a vállalati, mind a saját munkák többségében az itatott makadám volt az uralkodó burkolattípus, de az átkelési szakaszokon már egyre sűrűbben alkalmaztak korszerű aszfaltburkolatot is. Ezek a munkák nagyobb gépesítést kívántak. Az igazgatóság megalakulásának idején a géppark értéke alig érte el az 1 millió Ft-ot, 1968-ban pedig már 19 millió Ft volt. Erre az időre esik az útőri szervezet átalakítása is. A szakaszos útőrök a nyári időre brigádba kerültek, s 3-6 fő kapott egy kis traktort, amellyel intenzivebben tudtak dolgozni. A brigádmunkák befejeztével ki-ki visszament a szakaszára és ott látta el a téli útfenntartási feladatokat. A hatvanas évek vége felé állandósították a brigádokat, s megkezdődött a kisgépesités, majd az építési jellegű, felújító gépláncok munkábaállitása. 1950-ben csak 7 700 Ft jutott egy km út fenntartására; 1968-ban 22 000 Ft-ot tudott fordítani az igazgatóság 1 km útra. 1968-ban 40 000 *n

2 szélesítést, 70 000 a? hengerlést és 2 800 000 ÍIJ

2 portalanítást végzett az igazgatóság. 37