35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

II. Arcok és emberek

BALLÁ BÉLA Ügyvezető igazgató 1997-1999 között - Az egyetlen igazgató vagy a régiek közül, aki még mindig aktív dolgozó korú vagy. Mikor kerültél az igazgatósághoz? Mint tősgyökeres békéscsabai az egri közúti igazgatóságnál kezdtem a szakmát, ahol műszaki rajzolóként, művezetőként, majd műszaki ellenőrként dolgoztam. Visszatekintve azokra az időkre, nagyon sokat köszönhetek Lenhardt László osztályvezető úrnak és Kálmán István főmérnök úrnak. 1971-ben keresett meg Egerben az akkori területi osztályvezető, így kerültem vissza Békéscsabára a Közúti Igazgatósághoz, ahol a „ranglétra" különböző fokain dolgoztam. Voltam műszaki ellenőr, üzemmérnökség-vezető, létesítményi főmérnök sőt még munkaügyis is voltam egy ideig. Majd 1984-1988 között Algériában TESCO-s alkalmazottként útépítéssel és úttervezéssel foglalkoztam. 1988-tól műszaki ellenőrként, illetve fenntartási osztályvezetőként dolgoztam. 1997-ben kaptam megbízást a társaság vezetésére. - Milyen helyzetben volt akkor a megyei szervezet? Elődeim, korábbi igazgató kollégáim - az akkori lehetőségekhez képest - elvégeztek minden olyan jelentős feladatot, amelyek a szervezet átalakítását, fejlesztését és az úthálózat állapotának javulását eredményezték. (Üzemmérnökségek és gépüzem kiépítése, eszközfejlesztések, szakembergárda kialakítása, szélesítési program, Körös-hidak építése, központi székház kialakítása és még sorolhatnám.) Az úthálózat - mindezek ellenére - nem volt olyan állapotban, mint amilyenben szerettük volna. Ennek alapvetően az volt az oka, hogy sohasem állt rendelkezésre annyi forrás, ami egy Mercedes gk. és egy itatásos hengerléssel megerősített vizes makadámút közötti „különbséget" eltüntette volna. Sok üzemmérnökség-vezetőnek voltak az olvadási károk időszakában olyan rémálmai, hogy: „Jesszusom, ezen az úton még sohasem jártam, ráadásul még rettenetesen kátyús is!" - Mit emelnél ki vezetésed időszakából? Az én vezetésem alatt is az volt a jellemző, hogy az útállapotok jelentős - a közlekedők által generálisan is érezhető - javításához csak korlátozott mértékben álltak rendelkezésre a szükséges források. Az intézményeink megfelelő szintű működtetéséhez, ül. a gazdálkodásunkhoz feltétlenül szükséges volt, hogy a kapacitásaink nagyobb mértékű kihasználásával növeljük árbevételeinket az üzleti tevékenység területén. Ezeknek a bevételeknek (is) köszönhetően olyan gépi eszközöket sikerült megvásárolni, amelyek növelték az üzembiztonságot, csökkentették az élőmunka-ráfordítást, és - korábban még nem alkalmazatott - új fenntartási technológiák alkalmazását tették lehetővé. Ami a jelentősebb projekteket illeti, ezek elsősorban a városi elkerülő szakaszok építése (pontosabban folytatása) és a főút-rehabilitációk voltak. - Gondolom, egy igazgatónak vannak feledhetetlen élményei. Mi volt a legnagyobb? Nem volt „legnagyobb élményem. Talán inkább egy régi emléket idéznék fel, még a korábbi üzemmérnökség-vezetői időszakból, amikor állandóan úton és „rohanásban" voltam. Egy alkalommal - éppen ebédidőben - megálltam az egyik főút (akkor már egyetlen) szakaszos útőrénél, és - ami egyébként nem volt szokásom - a kocsiból kértem a munkanaplóját. Azt mondta: „Béla, ne siessen, jöjjön, üljünk ide az árokpartra és szalonnázzunk!" A meghívásnak nem lehetett nemiét mondani. Azóta sem szalonnáztam az árokparton, pedig utólag már tudom, hogy többször kellett volna megállnom. - Jelenleg mivel foglalkozol? Egy kft. keretén belül gépi berendezéseket importálok és értékesítek. A 47 SZ. FŐÚT OROSHÁZI ELKERÜLŐ II. ÜTEM ÁTADÁSA 1998 NOVEMBERÉBEN. BALLÁ BÉLA ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ, VARGA ISTVÁN ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ, MANNINGER JENŐ POLITIKAI ÁLLAMTITKÁR, FETSER JÁNOS OROSHÁZI POLGÁRMESTER OL3EMBEREK J^g^J 35