35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

II. Arcok és emberek

SZABÓ LAJOS Kirendeltségvezető 1966-1969 között, megbízott igazgató 1970-ig, majd főmérnök 1983-ig - Két évtizedig dolgoztál az igazgatóságnál, irányítottad annak kiépítését. Váratlan volt-e a felkérés a vezetésre vagy sem ? Nem volt váratlan, mert a Megyei Tanács Építési és Közlekedési Osztályán dolgoztam, és ott is a megyei közlekedési feladatokkal foglalkoztam, különösen a közúti igazgatóságok megyénkben való munkájának összehangolásával. Amikor eldőlt, hogy megalakul a megyei kirendeltség, megbíztak ennek vezetésével. Ez azt jelentette, hogy kaptunk irodahelyiségeket és ott kellett kialakítani a kirendeltség apparátusát. A szakasztechnikusi körzetek dolgozólétszáma megvolt a megyében, csak ennek a Hódmezővásárhelytől való leválasztását, békéscsabai vezetésének kialakítását kellett megoldani. Ez folyamatosan ment és tartott 1968. december 31-ig. Mint Békéscsabai Közúti Igazgatóság 1969. január l-jén alakultunk meg. - Az alakuláskor milyen volt a helyzet személyi állományban és eszközökben? Az alakuláskor két szempontunk volt: egyrészt, mennél hamarabb feltölteni főleg a műszaki irányítást, a másik pedig, hogy ezeknek megfelelő munkakörülményeket biztosítsunk. Nagyon sok fiatalt vettünk fel akik akkor szereltek le a katonaságtól, tehát nem sok gyakorlattal rendelkeztek, de a fiatalos lendületükkel nagyon tettrekészek voltak. Az akkori viszonyok között sem túl rózsás bérgazdálkodásunk is csak ezt engedhette meg. Nagy múlttal rendelkező műszakiakat nem tudtunk volna megfizetni. Amikor összeállt az igazgatóság, átlagéletkorunk 36,6 év volt, és én a 39 évemmel majdnem a legidősebb dolgozó voltam. Összehasonlításképpen az országos átlag az igazgatóságoknál 55 év körül volt, ezért bizonyos fenntartásokkal fogadtak bennünket, hogy vajon ez a fiatal gárda hogyan tudja megállni a helyét. Sok év távlatából is azt kell mondanom, hogy megálltuk a helyünket, jól sikerült ezt a fiatal gárdát betanítani, s komoly eredményeket értünk el. - A technikai felszereltség milyen volt? Az eredetileg is a megyében lévő technikai felszereltség gyakorlatilag itt maradt, de akkor még jórészt egytengelyes kis gépeink voltak, amik nem jelentettek nagy technikát, lóvontatásúak voltak a hóekék, a bitumenes üstöket is lóvontatással mozgatták stb. -Mit emelnél ki leginkább munkásságod idejéből? A forgalom rohamos növekedése mind nagyobb elvárással volt felénk, útfenntartókkal szemben, s a korábbi „gépesítéssel" és lapátos megoldással ennek már nehezen tudtunk megfelelni, ezért részben szervezeti változtatásokat végeztünk. A 9 szakasztechnikusi körzetből kialakítottunk 4 útmesterséget. Ezek később üzemmérnökségekké alakultak, a hagyományos szakaszos útőrökből pedig brigádokat hoztunk létre, s a brigádok gépesítésével és egyre korszerűbb technológiával végeztük a fenntartási munkák nagy részét, amelyek azelőtt kézi eszközökkel folytak. A további jelentős munka az utak szélesítése volt. A megyére a 4 m-es út volt a jellemző, ezen már két nagy jármű nem tudott elférni, a padkát kijárták. Indult a szélesítési program, amit az igazgatóság házilagos kivitelezéssel végzett. Ez volt még egy óriási munka. A '70-es évek közepén indult, s nagyon sok alsóbbrendű utat kiszélesítettünk házilagos munkával, ami ha akkor nem készült volna el, talán a mai időkben nem is tudnánk beruházási forrásokat biztosítani ezekre a munkákra. - Most már évek óta nyugdíjban vagy, mivel töltöd a nyugdíjas éveket? Az igazgatóság 1983-as összevonásával nem mentem el Szolnokra, Békéscsabán akartam maradni, majd más céghez kerültem főmérnöknek. Onnan mentem nyugdíjba. A nyugdíj nem azt jelentette, hogy leültem és újságot olvastam. Szerveztem egy betéti társaságot, s a szakmai múltamnak megfelelően az útfenntartáshoz kapcsolódó importtal foglalkoztam. Hoztam Romániából követ, és útszóró sót. Ezt 2000 végéig végeztem, akkor abbahagytam, s végleg nyugdíjba mentem. Most kezdem élni a nyugdíjas életet 71 évesen. De ha adódik, a családi környezetben szívesen segítek építkezésekben és egyebekben. A közútnál eltöltött két évtized rengeteg maradandó élményt nyújtott, régi kedves munkatársak maradtak ott, lakásomból látom a társaság mai - (régi új) - központi épületét, s szinte ma is ott érzem magam közöttük. ARCOK ÉS EMBEREK 35