35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

I. Történeti áttekintés a békés megyei közúthálózat kialakulásáról, szervezeteiről

Útmesterségek, üzemmérnökségek (1968-1983) Az útfenntartási munka korszerűsödése, gépesí­tettsége következtében egy-egy munkafolya­mathoz több embert kellett egy helyre koncent­rálni, így egyre erőteljesebben merült fel az igény munkabrigádok szervezésére. A RÉGI ÚTŐRÖKBŐL ALAKULT BRIGÁDOK EGYIKE 1982-BEN A BÉKÉSCSABAI ÜZEMMÉRNÖKSÉGEN. BALRÓL JOBBRA: KOVÁCS JÓZSEF, FEKETE SÁNDOR, TERNOVÁN MIHÁLY, DOMONKOS LAJOS, KISS BÉLA (HÁTUL), PÉCSKAI JÁNOS BRIGÁDVEZETŐ (ELÖL), ALMÁSI ISTVÁN, VARGA FERENC, KŐSZEGI LÁSZLÓ Ezek elsősorban a meglévő szakaszos útőrökre épültek, és területileg koncentrálódva lettek kiala­kítva, az egyes útőrök lakóhelyét figyelembe véve. A szállításukat is meg kellett oldani, így az oldal­kocsis motorkerékpárokat fokozatosan brigádszál­lításra alkalmas gépkocsikkal kellett felváltani. Ezt szolgálták kezdetben a ZUK típusú gépkocsik. 1968 és 1970 között a szakasztechnikusi körze­tek összevonásával - amely az eredeti határokat több esetben figyelmen kívül hagyta - négy út­mesterségi terület lett kialakítva: Békéscsaba, Gyoma, Orosháza és Sarkad központtal. Ezt elsősorban a már említett gépesítettségi fok növekedése tette szükségessé, mivel az egyre nagyobb kapacitású és értékű gépek kihasználá­sa nagyobb területre kiterjedő, koncentráltabb vezényléssel és ütemezéssel volt csak gazdasá­gosabban megoldható. Ezzel kezdődött a tmk rendszerű útüzemeltés és -fenntartás időszaka. A további szervezeti fejlesztést szintén a tech­nikai, technológiai fejlődés hozta magával, ami­kor is a területi egységek vezetői részére egyre nagyobb elvárás volt a felsőfokú műszaki vég­zettség valamilyen formája. Akkor az ország­ban a közúti igazgatóságok közül 1973-ban - először kísérleti jelleggel - néhány megyében, majd fokozatosan minden megyében létrejöttek az új területi egységszervezetek, az üzemmér­nökségek. A Békéscsabai Közúti Igazgatóságnál ez az idő­szak 1976-1977-re esett. Az üzemmérnökségek létrehozása ekkor terü­leti változással nem járt, a szervezeti téren vi­szont ez azt jelentette, hogy az eddigi útmester, a megnevezés meghagyásával, az üzemmérnök­ség-vezető műszaki helyettese lett. Minden sza­kaszterület, az útfenntartás, a forgalomtechnika és a gépészet művezetői szintű középvezetői irányítást kapott, s a gazdasági nyilvántartások és elszámolások is új alapokra kerültek. Ekkor kezdődött a közúti igazgatóságok „fény­kora". A gépesítés és az egyes technológiák fejlődése, s nem utolsósorban a társadalmi elvárás az utak állapotának nagyságrendekkel való javítására, szinte korlátlan lehetőségeket biztosított. A bekötőút-építési program befejezése után a szélesítési program végrehajtása volt az elsődle­ges cél. A portalanításokat felváltotta a nagyobb igényt kielégítő felületi bevonatkészítések időszaka, melyek keretében évente sokszor közel 1 millió m 2 ilyen jellegű munkákat végeztünk. Saját elő­A RÉGI ÚTŐRBRIGÁD AZ OROSHÁZI ÜZEMMÉRNÖKSÉGEN AZ 1970-ES ÉVEK VÉGÉN. NYÁRI PÁL BRIGÁDVEZETŐ, NYÁRI LAJOS, ÖKRÖS MÁTYÁS, SZTANOJ EUTIN, KOLENA MIHÁLY. ELÖL: BAJCÁN PÁL, BÁLI MIHÁLY, LÁZÁR JÁNOS &*%*% 35 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom