Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

A megye útügye 1850-1867 között

5. / A MEGYE ÚTÜGYE 1850-1867 KÖZÖTT A szabadságharc bukása után a győztes osztrák birodalomban a centralizáció hívei kerekedtek felül, s 1854-re kialakult az abszolutizmus korának közigazgatási szervezete. Az 1849. március 4-én kiadott császári pátens feldarabolta az országot, és kisebb változtatással négy országrészt állandósított: Magyarországot, Horvát-Szlavóniát, Erdélyt és a Bánátot. A négy országrész székhelye Buda, Zágráb, Nagyszeben és Temesvár lett. A szűkebb értelemben vett Magyarországot öt kerületre osztották, s a kerületek székhelye Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Pest-Buda és Sopron volt, élükön a kerületi főispánnal. A kerületeken belül megmaradtak a megyék, élükön a megyei biztossal, majd a megyefőnökkel, s végül a járásokat a cs. kir. járási biztosok irányították, akiket inkább főszolgabíróként tituláltak. Békés és Csongrád megyéket összevonták, s Gyuláról irányították. A birodalmon belül a közlekedés fejlesztése mind közgazdasági, mind katonai szempontból fontos feladat volt. A vasút fejlesztése már a forradalom előtt megkezdődött, s eljutott Pesttől Szolnokig. A vasútépítést a szabadságharc bukása után meggyorsították: 1854-ben Szeged, 1858-ban Nagyvárad s ugyanebben az évben a szolnokaradi vasút megnyitásával Békés megye kapott vasútvonalat. Hogy mit jelentett a vasúti közlekedés a szállításra és közlekedésre, ezáltal a kereskedelemre, álljon itt egy példa a Vasárnapi Újság 1855-i számából: Aradtól Szegedig 1 q teher fuvarköltsége 7-8 ft volt. Személyszállító kocsi 60-70 ft-on alul nemigen vállalkozott az útra. Ugyanennyi pénzért vasúton Szegedtől Párizsig lehetett utazni. A közúti közlekedés ügyében is jelentős változások történtek. Az 1849. márciusi császári pátens szerint csak egységes császárság létezik, s az útpolitika célja a birodalmi úthálózat kiépítése. Ennek jegyében osztályozták az utakat: megkülönböztettek állami, országos és községi utakat. Állami utakká a birodalom szempontjából legfontosabb utakat nyilvánították, s négy kerületi székhelyet kapcsoltak össze a birodalmi fővárossal. Csupán Nagyváradnak - épp kerületük székhelyének - nem volt közvetlen összeköttetése Budával, illetve Béccsel. A mintegy 449 mérföldnyi állami úton először alkalmaztak útmestereket és útkaparókat, s ezzel első ízben biztosították a rendszeres karbantartást. Megyénket elkerülte az állami úthálózat. A legközelebbi állami út az arad-nagyváradi, az arad-szegedi, valamint a nagyvárad-debreceni útvonal volt. Az arad-nagyváradi út Simánd, Kisjenő,Zerind, Nagyszalonta, Gyapjú érintésével ért Váradra. A második csoportba az országos utak tartoztak. Ide sorolták azokat az utakat, amelyek nem összbirodalmi, hanem csak országos érdekeket szolgáltak. Ezekről az utakról pontos kimutatással rendelkezünk 1850-ből. A kimutatás megjelöli az út funkcióját, az útvonalat, annak távolságát, s egyéb hasznos megjegyzéseket is tartalmaz. Épp ezért a jegyzéket teljes terjedelmében közöljük. 2H