Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

Az első úttörvénytől a világháború végéig 1890-1918

Sorsz. Az út megnevezése Hossza Új sorszáma ÚTFENNTARTÁS I. Mezőhegyes-nagyváradi út 24,0 1-2 2. Gyula-gyulavári r,4 3 3Gyula-doboz-vésztőszeghalmi 47.6 3 4Vesztő-okányi 3,2 3 5Doboz-békési 8,5 4 6. Csaba-dobozi 10,2 7 1Csaba-békési io,4 8 8. Békés-körösladányi 17,2 4 9Békés-mezőberényi 9,4 8 TO. Mezőberény-köröstarcsakörösladány-szeghalmi 23,8 S II. Gyoma-endrőd-szarvasi 22,9 10 12, Gyoma-dévaványai 4,6 9 13Szarvas-orosháza-mezőhegyesi 52,2 11 14. Szarvas-szentesi 9,9 12 15Orosháza-szentesi 7,2 15 16. Makó-tótkomlós-csabai 25,4 6 17Szeghalom-füzesgyarmatberettyóújfalui 25,5 ? 18. Gyula-kígyós-apácai 23,4 ? 19. Orosháza-földvár-apácai 13,6 13 20. Orosháza-bánfalvanagyszénási 21,7 14 21. Gyoma-körösladányi 9,2 J A törvényhatósági utak összes hossza: 371 km. Az új törzskönyvezésre is sor került, s 1900-ra befejezték, többségük 1899-re elkészült. Az új törzskönyvezésre a műtárgyak számozása, a kilométeroszlopok felállítása miatt került sor, az utakat el kellett nevezni, sorszámmal látni el úgy, hogy nevüket és számukat Gyula, Csaba, Gyoma, Szarvas, Orosháza településektől számították. Az utak elnevezése és számozása a következő lett: Sorsz. Az út megnevezése Hossza Új sorsz. 10. 1 1. 12. 13. 1415Gyula-Sarkad-Nagyvárad Gyula-KétegyházaMezőhegyes Gyula-Vésztő-SzeghalomBerettyóújfalu (kiágazással Gyulavári és Vésztő-Okány felé) Gyula-Békés-KÖrösladány Gyula-Kígyós-Apácza Csaba-Tótkomlós-Makó Csaba-Doboz Csaba-Békés-MezőberénySzeghalom Gyoma-Körösladány (kiágazással Dévaványa felé) Gyoma-Endrőd-Szarvas Szarvas-Orosháza-Mezőhegyes Szarvas-Szentes Orosháza-Földvár-Apácza Orosháza-Bánfal vaNagyszénás Orosháza-Szentes 7,3 1 16,7 1 77,7 2, 3, 4, 17 25,7 5,8 23,4 18 25,4 16 10,2 6 43,3 7, 9, 10 13,8 12, 21 22,9 J r 52,2 13 9,9 14 13,6 19 21,7 7,2 20 15 Összes hossza 371,0 km Az útjavításokat útkaparók végezték, számukat 1899-ben 77-ről 55-re csökkentették. Fizetésüket a közúti pénztárból kapták. Az utak állami átvételekor az úton szolgáló útkaparó is állami alkalmazottá vált. 1912-ben egy útkaparó általában 5 km-nyi útszakaszt gondozott. A földutak gondozása a régi módszerekkel történt. A költségvetésbe 1902-ben 14 000 korona, később 5000 korona volt beállítva, de ezt már 1905-ben nem használták fel a tervezett útkövezések miatt. Egyébként a földutakat évenként 4-6 alkalommal javították. Az alispáni beszámolók rendszeresen tartalmazzák az útjavítás helyzetét. Visszatérő része a jelentéseknek, hogy az úti bizottságokat felhívja az utak jó karbantartására. Érdekes az 1892-i jelentés, amelyben felhívja az úti bizottságok figyelmét a kb. tíz évvel ezelőtt vásárolt, de elhanyagolt állapotban lévő úti sarabolók alkalmazására, amellyel annak idején minden járási székhelyet elláttak. A makadámutak megépülésével megjelent az úthengerezéssel való javítás. Az anyagszállításra versenytárgyalással kötöttek szerződést, általában hat évre. Sokáig a belényes-örvényesi kőbányából szállították az útjavításhoz szükséges kőanyagot. A hengerezés előbb állami gőzhengerrel történt, 1906-tól a megye saját gőzhengerével. Különösen a keskeny - 2,5 méteres - utak romlottak igen gyorsan, mint például a tótkomlósi út is volt, mert a keskeny kavicsolt részen két kocsi egymás mellett elmenni nem tudott, így kitérés alkalmával a sarat a kavicsolt úttestre hordták fel, a sár letakarításakor viszont a kavicsréteget is vékonyították. 1903-ban Nagyváradon is felállították az útmesteri iskolát, s a kétéves képzésre Békés megyéből két útbiztost küldtek továbbképzésre. 1905-ben pályázat útján töltötték be a keretet az iskolába. 1906-ban miniszteri rendelet jelent meg az útmesteri és útbiztosi állások igazolványos altisztekkel való betöltésére. Előnybe részesítették őket a pályázatoknál, próbaszolgálat után tanfolyam nélkül lehetett véglegesíteni őket, s kétéves tanfolyam helyett egyéves tanfolyam után is útmesterek lehettek. Utperekkel és útvitákkal még ebben az időben is találkozunk, bár ritkábban. 1891-ben a kondoros-szentesi útból kiágazó csákói és endrődi utat zárták el a földtulajdonosok. A megyegyűlés megállapítása szerint az endrődi utat sohasem használták közlekedésre, így a panasz nem indokolt, a csákói út visszaszerzését azonban mindenképpen végre kell hajtani a közgyűlési határozat szerint. A vasútépítés nem egyszer került összeütközésbe a közutak érdekeivel. A szarvas-kisszénási út építésekor a közútból akarták kihasítani a vasútvonalat, így 12 méteres út maradt volna az útból. Az államépítészeti hivatal véleménye szerint a 27-33 méter széles szarvas-csabai út, valamint a 12-22 méter széles orosháza-tótkomlósi út 59