Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

Az első úttörvénytől a világháború végéig 1890-1918

A HARMADIK ALFÖLDI TRANSZVERZÁLIS ÚT Még be sem fejeződött az első transzverzális út átadása, az 1899. őszi megyegyűlésen az alispán előterjesztette egy új transzverzális út építéséhez javaslatát. Indítványa szerint a vármegye újabb útépítésbe nem kezdhet. A közúti alap terhére 800 000, a millenniumi útépítésre 1 200 000 forintos kölcsönt vett fel, így 2 milliós kölcsön terheli az útalapot, ez évi 100 000 Ft-os amortizációs alappal 50 évre leterhelte a megye útépítési alapját. A makadám utak fenntartása újabb évi költséget jelent, valamint hátra volt még a törvényhatósági hidak újjáépítése. Az utak nagy része kiépítetlen, de a nagyobb községeket összekötő utakat is kí kellene építeni. Indítványa szerint tehát a kormányt kellene felkérni s „a már kipróbált és kitűnőnek ismert" módot alkalmazva - mely szerint az I. transzverzális út is épült -, egy újabb transzverzális út építésére. Ennek lényege, hogy az állam a megyei útalap szavatolása mellett felvett kölcsönnel építi és tartja fenn a forgalmasabb utakat. A megye a Békés megyén át építendő újabb transzverzális út építéséhez leköti közúti alapját, és az első út építésének arányában hozzájárul az újabb út építéséhez, az állam később átveszi az utat, a költségeket a megyének megtéríti. Megállapították a legkívánatosabb útirányt is: ez Berettyóújfalu állomástól indulna ki, s Furta-Zsáka-Füzesgyarmat-Szeghalom-Körösladány érintésével tartana Köröstarcsának. Itt magába foglalná a már megépült Köröstarcsa-Mezőberény-Békés-Csaba közötti utat, s Csabáról Kígyóson át Apáca-Pusztaföldvár-OrosházaSámson vagy Szöllős puszta érintésével Makó vasútállomásához futna be. Amikor az alispán részt vett a félegyházi átadási ünnepségen, 10 nap múlva már 40 tagú küldöttséggel kereste fel a kereskedelemügyi minisztert, s kérte a miniszter támogatását egy újabb transzverzális út építéséhez. A miniszter kijelentette, hogy a jelzett útszakaszt felveszi az állami közutak hálózatába, de az útépítéshez csak a folyamatban lévő II. transzverzális út befejezése után kerülhet sor. A II. transzverzális út Dunaföldvár-KecskemétSzolnok-Debrecen érintésével Máramarosszigetig tartott s a 439 km hosszú út 1901-1907 között épült meg. Egy évvel az 1899-i tervezgetés után már arról számolhatott be az alispán, hogy a Berettyóújfalu-Szeghalom-Csaba-Orosháza közötti utat a kereskedelemügyi miniszter a 31164/1900 sz. rendelete értelmében megtervezteti. Az útépítéssel mintegy 100 km új utat nyer a megye, s tervezett költsége 2 millió forint. A megye hozzájárulása nem lesz több, mint az előző útnál. Az út tervei 1900-ban el is készültek, s 1901 januárjában fel is küldték a miniszternek. A közigazgatási bejárást március 27-30 között tartották. Csaba és Orosháza között a földmunkák házilagos kivitelezését engedélyezték, s a földmunkákat meg is kezdték. A munkások napi keresete 1,50-2 forint volt. A miniszteri jóváhagyás szerint a műtárgyakat az államépítészeti hivatal tervezte, a kivitelezés állami szabvány szerint állami felügyelet mellett fog történni. A III. transzverzális út építésével tehát nem várták meg a II. út befejezését, a megye saját kezdeményezésére indultak meg a munkálatok. A megye északi részén Szeghalomtól két alternatíva merült fel az útvonal vezetésére: az egyik FüzesgyarmatDarvas-Berettyóújfalu, a másik Szeghalom-CsökmőDarvas-Berettyóújfalu vonal volt. A terveket mindkét alternatívára elkészítették. A miniszterhez újabb 40 tagú küldöttség utazott megköszönni az engedélyezésnél tanúsított jóindulatát. Úgy tervezték, hogy a földmunkákat még 1901-ben befejezik, s a kövezést 3-5 év alatt végzik el. Szeptemberre Szeghalom és Orosháza között valóban befejezték a földmunkákat, összes költsége 83 000 korona volt. A Füzesgyarmat-Szeghalom és Szeghalom-Csökmő közötti útszakaszokra az útirány eldöntése érdekében pótbejárást rendeltek el, melyet szeptemberben tartottak meg, s döntésre a ker. miniszterhez továbbították. A miniszteri határozat szerint az útvonalat a nagyhalasi major mellett Csökmőn át vezetik Szeghalomra, a füzesgyarmati vasútállomásig szárnyvonalat építenek. Füzesgyarmat azzal kárpótolhatta magát, hogy régi óhaja, a Párizsi utca kikövezése is bekerült a tervezetbe ezzel a változattal. 1901 végére a miniszter jóváhagyta a műtárgyak terveit is, és azok építése 1902 tavaszán elkezdődhetett. A közgyűlés úgy határozott, hogy az útépítést az Orosháza-Pusztaföldvár közötti 11 km-es út építésével kezdik el. Ennek az útnak a kiépítése ugyanis még 1899ben felvetődött, de akkor az új transzverzális út eszméje miatt elmaradt. Most 1902-re kérték az építési engedély kiadását, a következő pedig a köröstarcsa-körösladányi útszakasz lenne, amelynek építését 1903-ra tervezték. Az építés anyagi fedezetét a megye előlegezné felvett kölcsönből. A miniszteri engedély az év őszén meg is érkezett az orosháza-pusztaföldvár-apácai út építéséhez, 10 000 m

2 kő szállítására is, így a III. transzverzális út építése ezen az úszakaszon kezdődött el. Az első szakaszban egy 12 7Ó6 km-es útszakasz kiépítését 186 070 K költségvetéssel kezdték meg. 1902 elejére a 10 000 m

2 alapkő meg is érkezett a csucsi kőbányából, vállalkozónak csak az alapkiásást, kőlerakást, kavics- és zuzalékágyazást, valamint gőzhengerlést adták ki. Az év tavaszán megindított munka még az évben augusztus 22-ére elkészült. Mivel a kormány csak 1904-re irányozta elő a III. transzverzális út építésének megkezdését, a megye úgy határozott, hogy maga vállalja az út építésének folytatását. A „pusztaföldvári módszert" alkalmazva egy-egy útszakasz építésére felvett kölcsönnel előlegezi az útépítés fedezetét. A Köröstarcsa-KÖrösladány közötti út a megye legrosszabb talajú útjai közé tartozott, a sárréti közlekedés miatt viszont rendkívüli fontossága volt, ezért kövezését haladéktalanul megkezdték. Az 1903 tavaszán megtartott árlejtésen a Gál és Tinauer cég nyerte el az 52