Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

II. Józseftől a reformkorig

ítélt Rabok *s a Gyulai Uradalom számos rabjai" is felhasználhatók. A korabeli útépítésnek, útfenntartásnak és útállapotoknak ez a képe mindenképpen megérdemelte ezt a részletezést, hiszen az első kövezett út sorsáról volt szó.

5 HIDAK, RÉVEK, VÁMOK Az első kőút után megépültek az első kőhidak ugyancsak Gyulán. A fából épített hidak 3-4 évenként nagyobb javításra szorultak, egy-egy esős év pedig alaposan megrongálta állapotukat. 1802-ben azt jelentik a szolgabírók, hogy „járásaikban az Ország Utakban lévő hidak annyira meg romlottak, hogy azok minden üdő halasztás nélkül meg igazítást kévánnak." Békésen az 1813-ban épített fahíd öt év múlva már olyan rogyadozó állapotban volt, hogy sürgős javítását kérték, nehogy összedőljön, s így az igen forgalmas debreceni út elzárattasson. 1805-ben a megyei földmérő is panaszkodott a hidak állapotára, melyeken „már most is az Utasok tsak nagy veszedelemmel járhatnak rajtok keresztül.", s egy árvizet sem bírnának ki. Egy-egy nagyobb híd 3-4000 Ft-ba került abban az időben (a Büngösdön 3723 Ft, Körösladányban a Körösön 3274 Ft), a töltések alatti kisebb vízáteresztő hidakat 7-800 Ft-ért készítették. A napóleoni háborúk után fellépő infláció idején a remeteházi gáton 8448 Ft-ot irányoztak elő három híd újjáépítésére. A fahidak gyors elhasználódása s a drága építés vette rá a megyét a kőhidak építésére. 1806-ban a fa árának emelkedése, valamint a „fa materiáknak" hiánya miatt határozta el a megye, hogy egymás után több kőhidat fog építeni. „Régi szándéka a' Megyének, hogy valamennyi el kerülhetetlen szükséges hidak az ő meg igazításokra kívántató költségeknek meg kéméllése tekintetéből lassanként egymás után téglábul tsináltassanak." Téglahidakon nemcsak a boltíves téglahidakat értik, hanem azokat is, amelyeknek csupán pillérei vannak téglából kirakva. A határozat végrehajtása azonban lassan haladt. Még 1817-ben is csak ott tartottak, hogy „a' Megye a nevezetesebb Hidaknak a' végit jól kiégett tégla falakkal meg erősíttetni" fogja. Javasolták ugyanakkor a faragott kövek használatát a hidak megerősítésére: „Minthogy pedig az illyen Hidak végén lévő tartalék kő falak szegelettyei leg több erőszaknak vágynak ki téve, az az alázatos vélekedése (Bodoky mérnöknek - Cz. I.), hogy igen hasznos és szükséges volna a' folyó víz felől eső szegleteket faragott termés kövekkel ki rakni, a mellyeket jó előre szükséges volna el készíttetni s a' Kő Bányákból el hozatni." Bodoky a következő hidak lábazatait tervezte megerősíteni: a remeteházi gát hídjait, a Csikos-éri, Széles-éri, Hajós-úti, a békési, kamuti, körösladányi, Détséri, hosszúfoki, büngösdi és Sebes-körösi hidakat. A sok szép tervből két kőhíd épült meg a század elején : Gyulán a Bárdos-híd és a Kapus-híd. Mindkét híd a postaútba esett, így a földesúr, aki eddig az út és a híd fenntartását vállalta s a hidat építette, elzárkózott a híd felújításától. A hídépítést a megye magára vállalta, s már 1797-ben a megye házipénztárából javíttatták meg. A híd építését 1803-ban határozták el: „Minthogy egyszerre valamennyi hidakat, mind az arra megkívántató temérdek nagy költségekre, mind a munkára való nézve felállítani nem lehet, azért esztendőnként csak egy téglahidat fog csináltatni [a vármegye], ez idén tehát a munka a legszükségesebbnél, tudniillik Gyula városának Bárdos-hídjánál fog kezdődni." A híd tervezésével Vertics mérnököt bízták meg, aki 1804-re elkészítette a tervet, egy 6 lábon nyugvó, 5 nyílású hidat. Ezt a tervet a Helytartótanács nem hagyta jóvá, helyette egy négynyílású híd tervét küldte le, s kért hozzá költségvetést, amely 1806-ra készült el. Amíg az engedélyezés folyt, a munka megkezdése érdekében a megye megbízta Tomcsányi Kristóf főszolgabírót a szükséges anyagok beszerzésével. Az ívekhez szükséges faragott köveket radnai kőfaragó faragta, az építőköveket a Sólymoson túli milovai kőbányából szállították. Mai szemmel mérhetetlen sok munkát jelentett a kőhíd készítése: egy öl kő elszállítására 20 szekérre volt szükség, így összesen 1600 szekér kiállítását kérte Tomcsányi, hogy a köveket Gyulára szállíthassa. 1806 szeptemberében érkezett meg a jóváhagyott terv, még abban az évben leszállították a kő egy részét is, őrzésére strázsákat állítottak. Minthogy a híd építéséhez az uradalom is hozzájárult, az építéssel Czigler Antal uradalmi építőmestert - sok műemléki templom építőjét - bízták meg. Czigler első teendője volt, hogy a már megrendelt 100 000 gyulai téglát lemondta, s helyette békési téglát rendelt, mert ez alkalmasabb volt víz alatti építkezéshez. 1807 júniusában 20 községre vetették ki a robotot: 1718 szekeres és 766 gyalognapszámot. 1808-ban már járható volt a híd, de még 1810-ben sem volt teljesen kész: a faragott kövek felrakásából hiányzott még, amely miatt a híd láthatóan romlott, „holott minden mesteremberek már ki vannak fizetve", s a hiányosságok sürgős pótoltatására hívták fel Tomcsányit, „hogy a Bárdoshídja egész tökéletességre hozattasson minél előbb." A Bárdos-híddal egy időben készült a másik műemléki liíd, a Kapus-híd. 1807-ben ugyancsak Vertics földmérő készítette a terveket, a Helytartótanács ezt sem fogadta el, mert „az hosszabb és szélesebb, mintsem kellene." A megye új tervet készíttetett, de a kőhídhoz ragaszkodott, mivel „ezen megye már ez eránt meg győzetett, hogy minden tekintetből hasznosabb a' kő híd a' fa hídnál." A háromnyílásos terv is a Helytartótanácsnál maradt. 1811-ben már arról olvashatunk, hogy a „Kapus-Híd fából lévén készülve úgy el avult, hogy a rajta járók annak minden szempillantásba történő leroskadásától 's ebből következő veszedelemtől méltán tarthatnak." A Helytartótanács az év végén engedélyezte a kétnyílású tervet, közben azonban Vertics meghalt, s 18