Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

Az újratelepedéstől II. Józsefig

2. / AZ ÚJRATELEPEDÉSTŐL II. JÓZSEFIG A töröktől visszafoglalt területen nagy volt a pusztulás. Embert alig találtak a rombadőlt falvakban, s harminc év múlva, 1715-ben is mindössze 9 falu meglétéről tudunk a hajdan sűrűn települt megyében. A természet is elvadult. Nemcsak az átutazó török követ felesége írja le a sivárrá lett tájat, hanem a Rákóczi-szabadságharc idején seregével Gyula ostromára vonuló Károlyi Sándor is sokat panaszkodik az embertelen utakra: „—a vizek nagyok innéd a Kérésen, úgy hogy magamnak is négy vizén kölletett által úsztattnom s híd nincsen" - írja Túrkevéről a fejedelemnek. A sereg átszállítását a Körösökön hidak verésével próbálja megoldani: ,,... a hídnak hol léte felől Nagyságod tudósítson, hol javalná, mert Gyomáig is fertelmes az út, jobb lenne, mint Túron fellyül, közel a Körösnek keskenyen út jó lenne hozzá." De Erdély felé sem különbek az utak: „.. .az ki Jenőhöz akar menni, fél mérföldigh is úsztat s gázol." A vár sikertelen ostroma után a Fekete-Körösön, a Böngösdön és a Sebes-Körösön kel át seregével, utána a hidakat lebocsátotta a vízen Túr felé. Amíg a középkorban kiépített utakról nem beszélhetünk megyénk területén, a 18. században megkezdődött az utak építésének, fenntartásának szabályozása. A gazdasági élet megindulása, majd a majorsági gazdálkodás újabb fellendülése a század közepén az utak, átkelőhelyek fenntartását igényelték az államtól, a megyétől. Az első rendelkezést I. József császár adta ki 1706-ban arra, hogy a birodalmi rendek gondoskodjanak jó utakA FELSZÍNI FORMÁK HATÁSA AZ ÚTVONAL IRÁNYÁRA A SÁRRÉT VIDÉKÉN A 18. SZÁZADBAN Részlet a Harruckern domínium térképéről 11