Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)
A honfoglalástól a török kiűzéséig
A Hunyadiak korából ismerjük a szeghalmi, sarkadi, békési, gyulai, szarvasi és károlyi (Szeghalom-Füzesgyarmat-Darvas határában) réveket. Gyulán is csak rév volt a „nagy utca" végén. Egy határjárás alkalmával Csolt környékén Keresszeg (Körösszeg) és Csolt közötti „nagy út"-at is említenek. Karácsonyi szerint Szarvasnál keresztezte a Köröst a Szentes-Mezőtúr-Szarvason át Bihar felé vezető út, s egy 1469-ben keletkezett oklevél Szarvast révhelynek említi. Ugyanakkor Magyarország középkori kereskedelmi útvonalainak feldolgozója már nem ír erről az útról, s szerinte a szarvasi révhez csak a Szolnok-Mezőtúr-Nagyvárad közötti főútvonalból ágazott ki egy útvonal, így a szarvasi rév nem volt olyan nagyjelentőségű. Az 1566-tól 1695-ig tartó török uralom nem kedvezett a közlekedési utak fejlődésének. A gazdasági élet hanyatlott. A török ugyan igyekezett előmozdítani a kereskedelem biztonságát, a kereskedők egy része is török volt, ennek ellenére a háborúk okozta bizonytalanság, a többszöri háborús dúlás nem egyszer késztette futásra a falvak lakóit. A lakosság inkább a biztonságosabb és mozgékonyabb állattartásra rendezkedett be. Az állatokat a sokadalomban adták el, s tőzsérek vitték tovább. Nagyobb vásárok voltak a környéken Debrecenben, Szegeden, Kecskeméten, Túron, Makón. Az ország keleti részéből nyugatra irányuló állatkereskedelemről némi fogalmat alkothatunk a dunai révátkelőhelyek forgalma alapján: 1560-1562 között Ráckevétól Bátáig 19 019 szarvasmarhát vittek át Ausztria, Morvaország, DélNémetország és Eszak-Itália fogyasztói számára. Katonai szempontból a szarvasi révátkelésnek volt jelentősége. 1660-ban a török hidat is vert itt a Körösön, védelmére palánkvárat épített. A török egy keresztény sereg támadásától megrettenve felégette ugyan a hidat, de 1673-ban már újra állt a híd és a palánk is. 1683-ban Apafi Mihály erdélyi fejedelem ezen az úton tért vissza Erdély felé Bécs ostroma alól, s a bujdosó kurucok is a hídnál kértek átbocsátást a Körösön a töröktől. Öcsödnél azonban már csak rév szolgált átkelésre a 17. században. A török közigazgatás székhelye, Gyula természetesen a legfejlettebb település volt a megyében. Evlia Cselebi 1660 és 1666 között - lóháton meg taligán - a porta megbízásából bejárta az országot, s útja elején Belgrádról Váradra utazván eljutott Gyulára is. Részletes városleírásában megemlíti, hogy a folyók által részekre tagolt Gyulán a külső városból 100 lépés széles fahídon lehetett bejutni a középső városba, a közlekedés megkönnyítésére pedig az utcán deszkapallók voltak lefektetve. A lakosok általában csónakon közlekedtek, s a vízzel tagolt várost Velencéhez hasonlítja. Ugyancsak hídja volt a töröknek a Békés melletti Csatár falunál is a Fehér-Körösön. A korábban már említett Hidas-ér melletti Hidas falu 1610-ben is szerepel. 2 9
