Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Tolna megyei feladatok

- 164 lyebben épült, mint azt a vizügyi hatóságok kivánták. Kényes és terhes feladat volt. Ezért a 6. sz. ut és a Duna között húzódó, megfelelő magasságban már megépült, de félbenhagyott vasúti töltés műtárgyait zsilipekkel láttuk el. A vizügyi hatóság az igy kiegészített vasúti töltést árvízvédelmi gátként átvette és az 1960-as évektől a védekezés feladatát magára vállalta. Állandó permaneneiában voltak dolgozóink az 1956-os dunai jegesárviz idején is. A 6. sz. ut és az 56. sz. ut forgalmát - ami a védekezés szempontjából fontos volt - biztosítani kellett. Úthálózatunk minden kilométerét ismertük. Tudtuk, hogy a Duna magas vízállásánál elöntesi veszély a 6. sz. ut szekszárdi Sió hid előtti néhány száz méteres szakaszán és az 56. sz. ut Dunaszekcső-Bár közötti mély fekvésű szakaszán van. Elöntés ellen az ut szélén homokzsákokból épített nyúlgátakkal védekeztünk. A Duna vízszintje a jégtorlaszok miatt gyorsan emelkedett. A vízállás már meghaladta a 6. sz. ut szintjét. Ha gátszakadás következik be - márpedig az minden órában várható volt -, a 6. sz. ut is viz alá kerül. Ezért nagy erővel és sietve építettünk nyúlgátakat. A nyúlgát építését késő éjszaka fejeztük be. Hajnalban Doromblasnal átszakadt a Duna védőgátja és a frontálisan rohanó árhullám - jégtáblákat is sodorva - a nyúlgátakat lesöpörte az útról. Két-három hétig az útszakaszt 80-100 cm-es viz borította el. A forgalmat csak kerülővel lehetett biztosítani. Még aznap Pörbölynél és Dunaszekcsőnél is gátszakadás következett be, ezáltal a Duna vízállása gyorsan csökkent. De az utakban az árvíz