Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Téli utfenntartás

- 74 Komló azóta felépült, a bányászok nagy része ott telepedett le. A bányászokat szállitó autóbuszjáratok lecsökkentek. A közutak forgalma azonban annyira megnövekedett és felgyorsult, hogy a téli útfenntartási munka, a hóeltakaritás és különösen a sikossag elleni védekezés továbbra is az igazgatóság nagy és legkényesebb feladata maradt. Az igazgatóságokat 1968-ban - majd az utmesterségeket is - ellátták URH adó-vevő berendezésekkel. A jelentő szolgálat könynyebb lett. Az igazgatóság gépparkja is fokozatosan növekedett: a hóeltakaritási munkákhoz 1975-ben már 8 db saját hómaró géppel, 20 hóekés gépkocsival, 4-4 db hóekés traktorral és gréderrel rendelkezett. Ezeken felül még 14 db bérelt hóekés gépkocsit tudott munkába állitani. A biztonságos közlekedés érdekében, a sikossag elleni védekezésben 30 db saját és bérelt, őrjáratos és rayonos szóró gépkocsit üzemeltethetett az igazgatóság. A sikossag elleni védekezéshez 1965-ben használtunk először sózott homokot, aminek alkalmazását eleinte csak a 6. sz. ut betonburkolatu szakaszán engedélyezték. A két megye /Baranya, Tolna/ úthálózatának téli csúszásmentesítéséhez még 1966-ban is csak 111 tonna ipari sót használtunk fel. Erre a célra 1975-ben már 933 tonna szolgált.