Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

A Baranya megyei közutak fejlődése a felszabadulás után

- 42 A probléma azonban inkább az volt, hogy az útfenntartó vállalat megszűnt tanácsi vállalat lenni, igy a megyei tanácsok épitési és közlekedési osztályai a községi utak, hidak fenntartását, amire úgyszintén szükség volt, nem tudták megoldani* Az erre a célra - országossal - rendelkezésükre álló többszáz milliós évi hitelkeret nagy része felhasználatlanul maradt. Az országos úthálózat fenntartásának érdeke azonban elsősorban a fontosabb utak helyreállítását kivánta, ezért az átszervezés helyes volt. A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium létrehozásával ezekre a községi ut- és hídfenntartási munkákra megyei vállalatokat szerveztek. Ez a kérdés még a közúti igazgatóságok idejében is vissza-visszatért. A megyei tanácsok nehezen törődtek bele a területükön lévő úthálózat feletti felügyelet elvesztésébe. Különösen azok a megyék, ahol kevés a főút és sok a helyi jelentőségű összekötő és bekötő ut /Pl. Baranya megye/. Az akkori főúthálózat, ami az ország úthálózatának mintegy 40 %-& volt, bonyolitotta le a közúti forgalomnak mintegy 70 %-át. Ezeknek a fontos foutaknak a fenntartása csak központi irányítással, a KPM felügyelete alatt lehetséges. Viszont az egy megye területén lévő közutak fenntartását is csak egy útügyi szerv tudja egységesen, helyesen és gazdaságosan ellátni. A megyei utakat régen is állami szerv, az ÁÉH tartotta fenn. Nincs szándékunk a régi időkből vett példákkal előállni, de ami helyes volt a múltban, azt egy forradalmi átalakulás után is megtarthatjuk.