Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Előzmények

- 16 volt. Ilyen "mondvacsinált" vasútállomási ut nagyon sok volt, nem győztük másolni a kimutatását. Végül 1950-ben ezeket az utakat az úthálózatból töröltük. Az 1890. évi Közúti Törvény, ha jól is volt megalkotva, mégsem szolgálhatta az ország úthálózatának egységes elvek és fontosság szerinti fejlesztését, mert állandóan beleütközött az autó nóm vármegyék határaiba. A vármegyék "az én házam az én váram" elv alapján gazdálkodtak. Egyes gazdagabb megyék útadóban a maximális 10 %-os kulcsot alkalmazták és helyi szempontok szerint épitették közutjaikat. A kevésbé fontos kisforgalmú utakat is egészen a megye határáig. A szomszédos megye nem folytatta, ha érdeke ehhez nem fűződött, vagy ha a kivetett útadót sem tudta behajtani. A törvény, ha elő is segitette a közutak épitését, azok nem arányosan és fontosság szerint épültek. A törvény a felügyeleti minisztérium jóváhagyását mindenben előirta. A szomszédos vármegyéknek is általában ugyanaz a miniszteri kerületi felügyelője volt. Hogy a közúthálózat fejlesztése ennek ellenére nem a helyes irányban haladt, ez talán a vármegyék autonóm hatalmával magyarázható. Megemlitjük például, hogy Bihar vármegyében az akkori 4* sz. főközlekedési ut nyomvonala 1936. évben még nem volt kiépitve, a szomszédos Hajdú vármegyében pedig már régebben megépült.